A repüléstől való félelem meglehetősen gyakori fóbiának számít, egy közép-európai kutatás szerint az emberek mintegy negyven százalékából vált ki bizonyos fokú szorongást a légi közlekedés gondolata, ezenfelül viszont körülbelül hat százalékuk már aerofóbiásnak számít, tehát klinikai esetnek. Más felmérések más arányokat mutatnak. Amerikában például, ahol a repülőutak akár mindennaposak is lehetnek egyes munkakörök miatt, gyakoribb ez a félelem, de éppen ezért gyorsabban fordulnak az emberek segítségért is. Az mindenesetre bárhol kiviláglik, hogy a probléma rengeteg embert érint. Az előbb említett felmérés szerint a magyarok 55 százaléka egyáltalán nem stresszel, a fennmaradó 45 százalék azonban keresi az olyan megoldásokat, amellyel oldhatja a repülés miatti szorongását. A generációk között is nagy eltérések tapasztalhatók, a kor előrehaladtával az emberek egyre nyugodtabban viszonyulnak a repüléshez, a legidősebbek 73 százaléka egyáltalán nem izgul, ugyanez a szám az 1997 után születettek között már csak 53.
Az aerofóbia általánosabb jelenség, mint gondolnánk
A aerofóbia enyhébb és súlyosabb fizikai tünetekkel is járhat, melyek a kisebb szorongástól és hányingertől akár egy komolyabb pánikrohamig terjedhetnek. Van, aki már a repülés gondolatától rosszul érzi magát, van, akit csak a repülőtérhez közeledve fog el az émelygés, sokan azonban csak a pilótafülke becsukódását követően szembesülnek vele igazán, milyen rettegéssel tölti el őket ez a nagyfokú kiszolgáltatottság.
A bezártságtól, a magasságtól vagy a haláltól való rettegés is húzódhat a háttérben, de döntő többségben a kontrollvesztettségtől való félelem a leggyakoribb. Szemben ugyanis a földön közlekedő járművekkel, a levegőben még az illúziója sincs meg annak, hogy bármit is tehetnénk, ha baj van, de még csak levegőzni sem tudunk megállni.
Az irányítás feladása mindig ijesztő, egy egészséges mértékű félelem azonban mindenkiben munkálkodik, még a pilótákban is. Az azonban, hogy valaki retteg a repüléstől, nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne repülne. Bár erről nincsenek statisztikák, sokan a repülőgép fedélzetén birkóznak meg a tünetekkel, számukra néhány óra a levegőben egy egész életnek tűnhet. Vannak, akik alkohollal vagy nyugtatóval próbálják kezelni a szorongásukat, azonban ezeknek a levegőben a megszokottól eltérő, akár ellentétes hatásuk is lehet.
Mint minden fóbia, ez is irracionális félelem, ezért is hiábavaló olyan statisztikákkal nyugtatgatni az adott utast, mint hogy 2015 óta évente ötmillió repülőjáratból csak egy végződött halálos balesettel. Statisztikailag a repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz. És az aerofóbia szerencsére legyőzhető. Léteznek légitársaságok, amelyek amolyan tárlatvezetést is tartanak az enyhébb fóbiával küszködőknek, ahol megmutatják, hogyan repül a gép, milyenek a biztonsági felszerelései, az ellenőrzési metódusai. Budapesten Boeing- és Airbus-szimulátor is elérhető, és ma már a telefonunkra is letölthetünk erre hivatott applikációkat (ilyen a SOAR), amik segíthetnek a leküzdésben.
A fóbia mértéke ugyanakkor nagy skálán mozog, egyénenként is eltérő lehet, és az okok is sokrétűek, néha egészen mélyen húzódnak, komoly lelki munkát igényel a feltárásuk.
Ezért is fordulnak sokan valamilyen személyre szabott, egyéni terápiás módszerhez, például kognitívviselkedés- vagy pszichoterápiához. A palettán érdekes újdonságnak számít az expozíciós terápia, amiben VR-eszközök segítségével fokozatosan kísérlik meg legyőzni a szorongásvezérelt működéseket.
Ezek mellett léteznek csoportos foglalkozások is, ahol a résztvevők ugyancsak önnön félelmeik meghaladásán dolgoznak. A Deutsche Welle egy ilyen csoportról készített riportot, ami újfent ráirányította a figyelmet arra, hogy a repüléstől való félelem legyőzhető. Christian Piddlecow százhúsz sorstársával együtt vett részt a nem mindennapi repülőúton, annak reményében, hogy ezután ellátogathat pár szép helyre.
Sokszor volt már rá példa, hogy a fóbiám miatt vissza kellett utasítanom néhány nagyszerű nyaralást vagy szakmai lehetőséget. Egyszer azért nem tudtam elvállalni egy munkát, mert repülőgépre kellett volna hozzá szállnom
– részletezi a 41 éves férfi, milyen hétköznapi bonyodalmakkal is jár az, ha az ember szabadságát az aerofóbia korlátozza. Mielőtt felszállt volna a gép, öt résztvevő az utolsó pillanatban visszafordult. Nekik most nem sikerült.
– Szinte mindig az a helyzet, hogy röviddel a felszállás után az emberek félelmei eltűnnek, és kimerészkednek a folyosóra, beszélgetnek, gyönyörködnek a felhőkben, barátkoznak a repüléssel – osztja meg tapasztalatait André Wannemüller pszichológus, a csoport vezető terapeutája, aki elkísérte Piddlecow-ékat.
Erre a napra a repülő személyzete is különleges előkészületeket tett, a pilóták például minden lépésükről beszámoltak a nem mindennapi utasoknak. – Folyamatosan tájékoztatjuk őket például a futómű vagy a leszállókarok mozgásáról – árulta el a pilóta. A gép végül sikeresen landolt a célállomáson, az utasok elégedetten mosolyogtak, örömteli állapotban ölelgették egymást. – A felszállás ijesztő és szokatlan érzés volt, ahogy méterről méterre egyre magasabbra kerültünk, de aztán gyorsan átváltott eufóriába, hogy végre a levegőben lehetek. Nagyon büszke vagyok magunkra – meséli Piddlecow élete első légi élményét.
