Ez utóbbi műve mintegy tucatnyi magyar fordításban érhető el, s nemcsak az egyén és a társadalom, az ember és a környezete kapcsolatának eszmetörténeti értelemben vett „nagy kérdései” kerülnek benne elő, de talán ebben alkotta meg Goethe a legeredetibb és leginkább „emberi” módon a mindannyiunkban a kétely, a bizonytalanság és a félelem magvát elhintő kísértő alakját, amikor megteremtette Mefisztó karakterét. A dráma elején Faustnak a kilétét firtató kérdésére így felel Mefisztó: „Az erő része, mely / örökké rosszra tör, s örökké jót mível.” Majd hozzáteszi: „A tagadás a lényegem! / És joggal az, mert minden születő: / elpusztulást érdemelő; / inkább ne jönne létre semmi. / Mit Bűnnek szoktatok nevezni, / Romlásnak, Rossznak röviden, / az hát sajátos elemem.” (Jékely Zoltán fordítása)
A Faust termékenyítően hatott többek között Thomas Mann, Klaus Mann, Mihail Bulgakov alkotói világára és olyan jelentős zeneszerzőket ihletett meg, mint Liszt Ferenc vagy Hector Berlioz, aki a Faust elkárhozása (1846) című, saját műfaji meghatározása szerint „drámai legendában” a cselekmény egyik helyszínéül Magyarországot választotta, s a műbe a korábban megkomponált és Pesten már nagy sikert aratott Rákóczi-induló dallamait is beépítette. Goethe műveinek motívumai kimutathatók a magyar irodalomban is: mások mellett Kazinczy Ferenc, Kármán József, Kölcsey Ferenc, Bajza József, Madách Imre, Arany János munkásságában.
A magyar művelődéstörténetnek értékes forrása Goethe Költészet és valóság (1812) című önéletrajzi kötetének azon pár sora, amelyben a legendás magyar főúr, Esterházy Miklós hadvezér és birodalmi herceg frankfurti udvartartásáról, s az általa a Goethe szülővárosában rendezett bálokról, fogadásokról, színházi estekről, utcai díszkivilágításokról és tűzijátékokról számol be. Fertőd pompás kastélya, „a magyar Versailles” építtetője ugyanis 1764 tavaszán Mária Terézia – mint cseh uralkodó és egyben német választófejedelem – első követe vett részt a későbbi magyar király, II. József osztrák főherceg német királlyá választásán és megkoronázásán több száz fős kíséretével, amelynek tagja volt egy fekete bőrű alkalmazottja és az udvari törpéje is.
