A világpolitika fő kérdései változatlanok maradtak: orosz–ukrán háború, a Közel-Kelet és Tajvan kérdése. Az orosz–ukrán háborúban az ukrán fél sorra szenvedte el a vereségeket. A diplomáciai fronton, az ENSZ szeptemberi, éves közgyűlésén a 193 tagból 30 állt ki az ukrán béketerv mellett. A brazil–kínai tervezetet 110 ország támogatta. A világ feszülten várta, hogy bemutatásra kerüljön a hónapok óta beharangozott béketerv. Ez komoly értetlenséget és csalódást váltott ki.
Azok a megállapítások, hogy Ukrajnának azonnal helye van a NATO-ban, még a legszorosabb szövetségesei részéről is kérdéseket vetett fel.
Az, hogy egy háborúban álló országot vegyenek fel, ráadásul amely a frontokon defenzívába kényszerült és ellenfele a három globális hatalom egyike, még az USA-ban és Nyugat-Európában is komoly kételyeket ébresztett. A hangulat lassan, de elkezdett változni.
Nem növelte a bizalmat az sem, hogy az ukrán államfő többször úgy vetette fel a kérdést, hogy NATO-tagság vagy atomfegyver. Ez az ukrán választási lehetőség. Később az atomfegyver gondolatától, látva a nemzetközi fogadtatást, visszakozott. Nem volt túl szerencsés az a gondolat sem, hogy az ukrán földben rejlő stratégiai nyersanyagokat együtt hasznosítsa Nyugat-Európa, az USA és Ukrajna. Ennek olyan üzenete volt, hogy Kijev a családi ezüstöt árusítja ki. Amikor egy önálló pontban elemezték, hogy a háború után Ukrajna lesz a térség meghatározó katonai ereje, és ezzel tehermentesíteni tudja az USA-t, Európában a döntéshozók közül csak néhányan gondolkodtak el az ukrán államfő bejelentésén. Vajon milyen realitása van annak, hogy a legfontosabb, Európában lévő amerikai bázisokra ukrán katonákat telepítenének? Ebben az esetben az ott lévő atomütőerők is ukrán fennhatóság alá kerülnének? Míg az európai lakosság ebben a kérdésben is elkezdett váltani, hasonlóan a migráció kérdéséhez, addig az elitnél ez a váltás alig érzékelhető.
Az ukrán tervezetet, miután körbehordták a világban, majd végül bemutatták az ukrán parlamentben is. Magyarán, a saját lakosság értesült róla utolsóként.
Az már csak hab volt a tortán, hogy az amerikai republikánus párt elnökjelöltje, Donald Trump az orosz–ukrán háború kitöréséért az ukrán elnökkel folytatott tárgyaláson Kijevet tette felelőssé, hogy kiprovokálta a háborút.
Kijev az Oroszország elleni akciót nyomásgyakorlással akarja elérni. A jelszó „béke, nyomásgyakorlás útján”. Ötven évvel korábban a német szociáldemokrácia a célt, a békét a közeledéssel akarta elérni. Kicsit máshogy hangzik.
A NATO az Oroszországgal szembeni stratégiáját 1997-ben, 27 évvel ezelőtt dolgozta ki. Most próbálkoznak újjal. A NATO–orosz tanács, a háború kezdete, 2022 februárja óta nem ülésezett. Az ukrán elnök követeli Németországtól a Taurus rakéták átadását. Olaf Scholz kancellár, felvállalva, hogy ebben a hárompárti koalíció sem egységes, a kérést minden esetben kategorikusan elutasította.
Ha a támogatás megszűnne a Nyugat részéről, Ukrajna rövid időn belül összeomlana.
Most emelték a hadiadót, másfélről öt százalékra. A bankok nyereségadóját 50 százalékra, a pénzügyi cégek nyereségadóját 25 százalékra.
Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico kijelentette, hogy Ukrajna NATO-tagsága harmadik világháborút jelentene. Ukrajnában, ezen belül a hadseregben a korrupció továbbra is általános, a szökések száma növekszik. Amikor meghirdették, hogy várják a Nyugat-Európában élő ukrán fiatalokat, a hadseregbe alig volt jelentkező. A hidegháború egyik jelszava az volt, „meghalnál-e Hamburgért, meghalnál-e Chicagóért?” A válasz az volt, hogy Chicagóért igen. Ma ugyanez a kérdés, csak a Hamburg szót Ukrajnával helyettesítették be. A Nyugat a támogatást vállalja, a harmadik világháborút nem.
A Közel-Keleten tombol a háború. Izrael sorra vadássza le a különböző, vele szemben álló terrorszervezetek vezetőit. Képes megölni őket, több ezer kilométerre is Izraeltől. Izrael látványos katonai sikereket ér el. A Hamász meggyöngítése azt jelenti, hogy a szervezet jóval több, mint 20 ezer harcosának, több mint a fele a tavaly október 7-e óta folyó háborúban halt meg. A szervezet rakétáinak 90 százaléka felhasználásra került vagy az izraeliek felrobbantották. Északon, a Hezbollahhal szemben sikerült megsemmisíteni a szervezet struktúrájának több mint 30 százalékát.
A katonai sikerek nem vezettek politikai megállapodásokhoz. Csak az elmúlt napokban több nyugat európai ország, így a franciák és a spanyolok is bejelentették, hogy nem szállítanak több fegyvert a zsidó államnak. Az egészségügyi helyzet Gázában katasztrofális. Az USA, először történelmében, a külügy- és a védelmi miniszter útján közölte, hogy Izrael 30 napot kap, hogy biztosítsa a térség ellátását, vízzel, élelmiszerekkel és gyógyszerekkel, egyébként csökkenni fog az amerikai katonai támogatás.
A több mint félszáz muzulmán ország továbbra is egyhangúlag elítéli az izraeli politikát. Több arab ország, köztük az Izraellel jó viszonyt ápoló Jordánia és Szaúd-Arábia is kijelentette, hogy egy Irán és Izrael közötti háború esetén nem engednék át légterükön az izraeli katonai gépeket. A békétől ebben a térségben is nagyon távol állunk.
Tajvan kérdésében a hidegbéke korát éljük. Mindkét fél, Kína és a vele szemben álló országok is provokálnak.
Kína ügyesen felsorakoztatta maga mögött Oroszországot. Észak-Korea próbál Kína mellett újabb stratégiai szövetségest megnyerni, Oroszországot. Tajvan mögött vannak a térség fejlett tőkés államai, Japán, Ausztrália, Új-Zéland, valamint Dél-Korea és a Fülöp-szigetek. India, miközben továbbra sem akar globális játékossá válni, Oroszország második legnagyobb katonai besszállítója.
November 5-e az USA elnökválasztási dátuma. A külpolitika, ha nincs világháború Amerikában periférikus szerepet tölt be. A demokrata és a republikánus nézet mindhárom kérdésben más.
November 6-án okosabbak leszünk.
(Borítókép: Ukrán katona Doneckben. Fotó: FERMIN TORRANO)
