Gyarmatosítók víziója az Európai Egyesült Államok 

Edvard Benes csehszlovák külügyminiszternek az Európai Egyesült Államok megalakítására vonatkozó ötletéről Rákosi Jenő leírja: aki ezzel keresi az európai békét, az a legbiztosabban találja meg az európai háborút. Az író úgy látja: nem lehet amerikai sablonra egy kalap alá venni nagy hagyományú nemzeteket. A Nemzeti Szalonban feltörekvő fiatal képzőművészek alkotásaiból nyílik tárlat. Meghal gróf Tisza Istvánné, az 1918 őszi forradalmi puccs kezdetén meggyilkolt volt miniszterelnök özvegye. Március 15-ét a Pesti Hírlap szerint régóta nem ünnepelte ilyen átérzéssel a magyarság.   

Kiállítás a Nemzeti Szalonban

Fiatal képzőművészek seregszemléjéről ad hírt a Pesti Hírlap március 15-én a Szinyei Merse Pál Társaság szervezésében. Közlik: „Most a Nemzeti Szalonban újszerű kiállítás nyílt meg, a Szinyei Merse Társaság által díjazott művészek kiállítása, melyen új díjakért is versenyeznek. A gondolat szép. Elsősorban bemutatja a Szinyei-társaság nagy agilitását, s tagjainak még nagyobb áldozatkészségét. Bemutatja azt, mit tett öt év alatt művészfiatalságunkért. […] A Nemzeti Szalon összes termeiben most 60 kiállító szerepel 250 műtárggyal. Szóval nagy és népes kiállítás.” Csak olyan alkotók szerepelhetnek, akik a Képzőművészeti Főiskola növendékei. „A komoly, kiforrott kiállítók között szerepel Szüle Péter »Öregség« című igen szép figurálisával és »Estefelé« című tájképével. Itt látjuk Szentgyörgyi István híres »Bigéző« szobrát, Pásztor János »Zsuzsanná«-ját, Ligeti Miklós és Lux Elek mesteri képmásait.” Feszty Masát és Szőnyi Istvánt a „beérkezettek” között említik, a fiatalabbak között pedig feltűnik műveivel mások mellett Aba-Novák Vilmos, Gadányi Jenő, Nagy István, Martyn Ferenc, Varga Nándor Lajos, Istókovits Kálmán. 

Gróf Tisza Istvánné Tisza Ilona elhunytáról minden lap megemlékezik március 18-án. A 8 Órai Ujság úgy ír az 1918. október végén, a forradalmi puccs kezdetén otthonában, családja körében meggyilkolt volt miniszterelnök özvegyéről: „A magyar asszony ragyogó fogalmának ragyogó megtestesülése volt. […] Ott ült a parlament karzatán akkor is, amikor Tisza Istvánra rálőtt a merénylő. Tisza első tekintete a feleségére esett és e két nagy lélek összevillanása egyszerűen hidalta át e szörnyű pillanatot és mind a ketten megértőn folytatták szerepüket. Lent a hazájáért harcoló férfi, fent a karzaton méltó hitvese. [..] szemrebbenés nélkül engedte férjét rossz szemével s már nem fiatalon a harctérre. És amikor Tisza István gyászos órája elkövetkezett, nem ment el ura mellől a gyilkosok vad szavára sem és fogta a holt Tisza István kezét. Most ismét kéz a kézben. Tisza Ilona az ura mellett halad. Fent, fölöttünk mennyei útjukon.” 

Tisza István feleségével egy 1904-es felvételen a Sándor-palota teraszán. Forrás: Wikipédia 

Március 15-én az egész ország ünnepel. A Budapesti Hírlap így összegez március 17-én: „Március tizenötödike valóban a nemzet ünnepnapja volt. A magyar lélek már régóta nem lobogott oly lángolással és a márciusi emlékek mély átérzésével, mint tegnap. […] A főváros reggeltől estig talpon volt. Pártok, egyesületek, iskolák, öregek és ifjak vetélkedtek, hogy az emlékezés mennél mélyebb nyomokat hagyjon. A budavári honvéd, a Szabadság téri irredenta, a Petőfi- és Jókai-szobrok előtt naphosszat várakoztak zarándokcsapatok.” A nemzetközi összefonódásokat is kidomborítják, s utalnak a diplomáciai tárgyalásokra: „bármit eszelnek ki, nem lesz békesség, amíg nem lesz igazság. Nem lesz nyugalom, amíg a demokráciát hazudják és mint imperialisták ülnek a nyakunkon.” 

Az irredenta emlékhely a budapesti Szabadság téren egy 1938-as felvételen. Forrás: Fortepan / Kelecsényi Kristóf

Borítókép: Az 1960-ban lebontott Nemzeti Szalon a budapesti Erzsébet téren. (Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum, Kerekes J. Zoltán)