Európai Egyesült Államok címmel elemez a március 20-i Pesti Hírlapban Rákosi Jenő. Felidézi a világháború óta eltelt időszakot, amely a kilábalási stratégiák jegyében telt. Majd rátér Edvard Benes csehszlovák külügyminiszter ötletére.
A legújabb európai mentőakció gondolata pedig Benes úr fejében született meg. Az európai egyesült államok eszméje. Európa államait három csoportra osztja: a nyugatira (Anglia, Franciaország, Belgium és Németország); egy északira a három skandináv nemzettel; és egy keletire, mely Csehországból, Szerbiából, Lengyelországból és Ausztriából kerülne ki. Úgy gondolja nyilván, hogy a többi, szerencsétlen földrészünkön levő nemzetnek majd csak tudnának parancsolni ezek az Egyesültek, akik maguk fölé csinálnának valami felsőbb ideális egységi intézményt.
Szerinte nincs racionalitás az elképzelésben. „Észszerűség persze ebben a csodaszerben sincsen több, mint volt a mi ideológiai tudós bolondjaink álmában, akik a régi Magyarországból keleti Svájcot akartak volna csinálni. Mert hiszen egyesült amerikai államok is vannak, a nyugaton is van már egy Svájc: hát miért legyen mindenikből még egy?” A meghatározást is irreálisnak tartja:
Ez mindenek felett nem lenne európai és aztán nem lenne egyesült. Ez egészen világosan csak a kis- és nagyantant fenntartását célozná avégből, hogy az ész és szív nélkül való békét biztosítsák maguknak.
Felteszi a kérdést: „És a művelt nyugat csakugyan hajlandó lenne Európa keletén a zsandár szerepre vállalkozni? Ez valóban nem egy önkéntes egyesülés lenne, hanem Észak-Európának zsarnoki szövetkezete Európa összes déli nemzetei ellen és kárára, melyek gyarmati helyzetre lennének kárhoztatva. Aki ily módon keresi az európai békét, az a legbiztosabban találja meg az európai háborút.” Kimutatja, hogy Amerikában természetes okai voltak az egyesülésnek a függetlenség kivívása nyomán. „Az volt az amerikai szellemnek, hatalomnak és gazdagságnak a bölcsője. S most Európa, mikor magát a sír szélén érzi, vénhedt testével ebbe a bölcsőbe akarna menekülni? Micsoda pokoli karikatúra! Még csak nevetni sem lehet rajta.”
Európának ugyanis nem kétszáz, hanem háromezer éves történelme van.
„Itt nagy történettel dicsekvő, nagy kultúrákat nevelt, nagy hagyományokkal bíró nemzetegyedek alakultak ki. Mindenik magának állami szervezetet teremtett a saját képire, nemzeti nyelvet fejlesztett, nemzeti öntudatot érlelt, nemzeti történelmet írt, önállóságáért és függetlenségéért némelyik százados harcokat vívott: ezeket amerikai sablonra nem lehet egy kalap alá húzni.” Benes álma csak a természetellenes európai helyzet fenntartását szolgálja. „Ők államokat csináltak, határokat szabtak, amelyek a természettel és a történelemmel ellenkezvén, meg nem állhatnak, és most egy új, lehetetlen tervvel akarják alátámasztani és biztosítani ― nem Európa békéjét, hanem a maguk biztosságát, érdekét és zsákmányát, amelyek biztosítására máris elégtelen minden béke, amit koholtak erre a célra. Mert zsarnoki parancs és hatalom, erőszak és szurony csak ideig-óráig ad biztosságot. Tartós béke csak a természet, az emberiesség, az erkölcs és becsület törvényeire épülhet fel.”
Kiállítás a Nemzeti Szalonban
Fiatal képzőművészek seregszemléjéről ad hírt a Pesti Hírlap március 15-én a Szinyei Merse Pál Társaság szervezésében. Közlik: „Most a Nemzeti Szalonban újszerű kiállítás nyílt meg, a Szinyei Merse Társaság által díjazott művészek kiállítása, melyen új díjakért is versenyeznek. A gondolat szép. Elsősorban bemutatja a Szinyei-társaság nagy agilitását, s tagjainak még nagyobb áldozatkészségét. Bemutatja azt, mit tett öt év alatt művészfiatalságunkért. […] A Nemzeti Szalon összes termeiben most 60 kiállító szerepel 250 műtárggyal. Szóval nagy és népes kiállítás.” Csak olyan alkotók szerepelhetnek, akik a Képzőművészeti Főiskola növendékei. „A komoly, kiforrott kiállítók között szerepel Szüle Péter »Öregség« című igen szép figurálisával és »Estefelé« című tájképével. Itt látjuk Szentgyörgyi István híres »Bigéző« szobrát, Pásztor János »Zsuzsanná«-ját, Ligeti Miklós és Lux Elek mesteri képmásait.” Feszty Masát és Szőnyi Istvánt a „beérkezettek” között említik, a fiatalabbak között pedig feltűnik műveivel mások mellett Aba-Novák Vilmos, Gadányi Jenő, Nagy István, Martyn Ferenc, Varga Nándor Lajos, Istókovits Kálmán.
Gróf Tisza Istvánné Tisza Ilona elhunytáról minden lap megemlékezik március 18-án. A 8 Órai Ujság úgy ír az 1918. október végén, a forradalmi puccs kezdetén otthonában, családja körében meggyilkolt volt miniszterelnök özvegyéről: „A magyar asszony ragyogó fogalmának ragyogó megtestesülése volt. […] Ott ült a parlament karzatán akkor is, amikor Tisza Istvánra rálőtt a merénylő. Tisza első tekintete a feleségére esett és e két nagy lélek összevillanása egyszerűen hidalta át e szörnyű pillanatot és mind a ketten megértőn folytatták szerepüket. Lent a hazájáért harcoló férfi, fent a karzaton méltó hitvese. [..] szemrebbenés nélkül engedte férjét rossz szemével s már nem fiatalon a harctérre. És amikor Tisza István gyászos órája elkövetkezett, nem ment el ura mellől a gyilkosok vad szavára sem és fogta a holt Tisza István kezét. Most ismét kéz a kézben. Tisza Ilona az ura mellett halad. Fent, fölöttünk mennyei útjukon.”
