Életünket elárasztja a technika, mindennapjainkban e-mailen, SMS-ben kommunikálunk egymással, talán már szerelmet is üzenetben vallunk. Bevásárlólistánkat, teendőinket is okoseszközön tároljuk. A toll olyan fogyóeszköz lett, mint dohányosnak az öngyújtó, pedig régen a töltőtollnak nemcsak használati, hanem esztétikai értéke is volt. Aki ma töltőtollat gyűjt, javít, értéket ment. Ezt teszi Kovács Zoltán is, aki családjában harmadik generációs tolljavító, Magyarországon talán az egyetlen ilyen szakember. Zotán otthonában fogad minket, azt pedig, hogy ő legalább annyira készült a találkozásra, mint én, bizonyítja az öt-hat doboz töltőtoll, amelyet mutatóba kikészített.
Ahogy kinyílnak a dobozok, mintha a legkülönlegesebb ékszerek világába csöppennénk: a nemesen egyszerű feketétől a sárgán, a zöldön, a kéken át az arany vagy épp ezüst berakásos tollak fekszenek előttünk. Montblanc, Parker, Pelikan, Waterman, Sheaffer — a világ nagy márkáinak látványa lenyűgöző.
– Hány tolla van? – kérdezem ámulva.
– Csaknem ezer. Vannak töltőceruzáim is, de főként tollak, mind az ötvenes évek előtti időkből – mondja, közben kivesz egy apró vékonyka tollat. Nem nagyobb a mutatóujjamnál. – Ezt táncrendíró toll, a hölgyek régen ezzel jegyezték fel a kis füzetbe a táncok és a partnerek sorrendjét. Ez egy unikális, gyűjtői darab – mondja, majd elővesz egy még kisebb tollat. – Ez Astoria márkájú darab, a gyártó a Montblanc egyik alapítója volt, aki, kiválva a nagy cégből, létrehozta ezt a márkát – meséli, miközben a kontraszt kedvéért előkapja egyik legnagyobb tollát. Dávidnak és Góliátnak tűnnek egymás mellett .Ahogy rendezgeti gyűjteményét, érezhetően nagyon büszke minden darabra, szíve szerint mindet megmutatná. Nem töröm le a lelkesedését.

Nagyapai örökség
– Mióta foglalkozik tollakkal? – kérdezem, miközben újabbakat vesz elő, s rendezgeti őket, hogy jól mutassanak. Anjou aranyliliomokra, ezüst betétekre hívja fel a figyelmet, márkákról, tollhegyekről beszél.
– Hivatalosan talán 1991 óta, de a tollak végigkísérték egész gyermekkoromat, hiszem már nagyapám is ezzel foglalkozott. Ő viszont véletlenül csöppent ebbe a világba. Tizenhat évesen munkát keresett, és elszegődött az akkori legnagyobb papír-írószer kereskedőhöz, Szénásy Bélához. Kifutófiúként kezdte 1932-ben. Ott végigment a ranglétrán, teljesen autodidakta módon tanulta ki a szakmát, 1943-ban pedig megnyitotta az első boltját az V. kerületben, az Aulich utcában.