A trianoni Magyarország két legjelentősebb bányavidéke a mecseki–komlói, illetve a tatabányai–dorogi–oroszlányi szénmedence volt. A Mecsek mélye rejtette az ország egyetlen magas fűtőértékű jura időszaki feketekőszén-készletét, míg a tatabányai–dorogi szénmedencében az eocén korból származó barnakőszenet fejtették. Noha a bányageológusok a veszélyes sújtólégrobbanás szempontjából egyértelműen a mecseki szénmedencét tekintették a legnagyobb kockázatúnak a hazai szénmezők közül, ennek ellenére az ország legsúlyosabb bányaszerencsétlenségei mégis a tatabányai szénmedence területén következtek be.
Sújtólég az aknában
Magyarország legtöbb halálos áldozattal járó bányakatasztrófája 1950. december 30-án történt a tatabányai XII. számú Rehling Konrád-aknában. Aznap késő este 113 vájár szállt alá az éjszakai műszak felvételére. A Rákosi-éra túlfeszített nehézipar-fejlesztési politikája miatt ekkoriban a szénbányákban három műszakban és a nap 24 órájában folyt a szén kitermelése. Nem sokkal éjfél előtt, 23 óra 20 perckor hatalmas detonáció rázta meg az aknát. A robbanás központja a 928-as járatban volt, amelynek erejét jól példázza, hogy a detonáció a bánya területén szétzúzta a légvezetékekre beépített légzáró ajtókat, így az egész akna légellátás nélkül maradt. Ennek volt betudható, hogy a robbanás centrumától távolabb dolgozó bányászok közül is sokan megfulladtak. Az óriási erejű sújtólégrobbanást másodlagos szénporrobbanások sorozat követte, a szerencsétlenségben összesen 81 bányász vesztette életét. Harminckét sérült a mélyben beomlott járatban rekedt, akiknek azonnal elkezdték a kimentését és végül valamennyiüket sikerült a felszínre hozni. A szerencsétlenség okait feltáró vizsgálat megállapítása szerint a 928-as vágatban a műszakvezető a bányabiztonsági szabályzatban írtak ellenére paxittal való robbantást rendelt el, holott a sújtólégrobbanás-veszélyes járatokban csak a sújtólégbiztos nitrocertusit robbanóanyaggal lehetett volna elvégezni a műveletet. A tatabányai XII. Rehling Konrád-akna pedig a metánrobbanás nagyobb kockázata miatt a fokozottan veszélyes munkahelyek közé volt besorolva. A 928-as járat közvetlen közelében állt egy beomlasztott, vagyis korábban már feltárt és kivájt bányaüreg amiben a szakértők becslése szerint mintegy 200-300 köbméter metángáz halmozódhatott fel. A szakszerűtlen művelet miatt a metán kiszabadult és berobbant, amit másodlagos szénporrobbanások követtek. A tragikus katasztrófában az is szerepet játszhatott, hogy a 928-as járatot nem szellőztették ki megfelelően. A tatabányai XII-es aknában bekövetkezett katasztrófa emlékére december 30-át később a bányász hősök emléknapjává nyilvánították.