1984. augusztus 17. Kora este egy tizenhat éves srác baktat magányosan az Alkotás utcai buszmegálló felé. Hosszú a haja, bőrdzsekit visel, zsebében igazi kincs lapul: Iron Maiden-koncertjegy aznap estére. A Sportcsarnok parkolójába tart, ott lesz a koncert (állítólag a rajongók szétverték volna a Sportcsarnokot, azért nem engedélyezték bent). Ott találkozik egy barátjával. Rögtön az első sorokba furakodnak. Végigtombolják az egész koncertet.
Az együttes az ókori Egyiptomot megidéző, Powerslave című ötödik nagylemezét mutatja be a World Slavery Touron, amely öt lengyelországi és egy bécsi kitérő után megérkezett Budapestre is. A refrének még nem mennek jól, erős a lökdösődés, az összetömörült tömegben nagy a hőség; de hát ott van előttük maga Bruce Dickinson, a bálvány. A környékbeli srácok mind Bruce Dickinsonok akartak lenni. Naná, hogy én is. És ott áll az ujjaival pengető Steve Harris basszusgitáros és a többi rocklegenda, akiket eddig csak a Bravo és a Popcorn magazinok posztereiről és a Nyugatról nagy nehezen beszerzett-becsempészett nagylemezek borítóiról ismertek. A huszonhat éves Dickinson hangja és színpadi mozgása tökéletes. Született frontember. A koncert gyorsan eltelik, elvarázsolva a 25 ezer fős közönséget. Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Az internet előtti időkről beszélünk. A magyar tévében és rádióban ritkán, de már ki lehetett szúrni az Iron Maident, igaz, csak amatőr tálalásban. A Csak fiataloknak című, Komjáthy György zenei szerkesztésében hallható rádióműsorban például a Hallowed Be Thy Name című dal felét egyszerűen lekeverték, és ha egyszer ott lett vége, hát ott van vége. Nekem szerencsém volt, mert Nyugat-Németországban dolgozó rokonom jóvoltából sikerült megkapnom a The Number of the Beast című, 1982-es lemezt eredeti – ami nagy szó volt! – nyomásban. (Vicces kedvű nagybátyám aztán szegény nagyapámat ijesztgette a lemez borítójával. A borítón ugyanis az Eddie által egy bábfiguraként táncoltatott ördög látható, aki maga is táncoltat egy kisméretű Eddie-t.) A lemezt hallgatva tudtam meg, hogy a nóta másik fele is milyen klassz, mert vagy még négy-öt percig folytatódott. A rádióműsor vezetője sok félrefordításból eredő sületlenséget is felkonferált. Ezzel együtt nagyon hálásak voltunk Komjáthy Gyuri bácsinak.