A modern élsport sajátos kettősségben él. Miközben a tisztaság eszményét hirdeti, embert próbáló teljesítménykényszerben működik, amely folyamatosan új határokat követel a versenyzőktől. Ebben a rendszerben a dopping nem anomália, hanem logikus következmény. Talán pont itt a probléma gyökere: a sport egyszerre akar erkölcsi példázat és extrém teljesítményipar lenni. A kettő márpedig nem mindig fér meg egymás mellett. A határok feszegetése és a szabályok betartása közötti feszültség évtizedek óta be van építve a rendszerbe.
Ennek a feloldására vállalkozott 2023-ban egy érzékeny, sokszínű figura, bizonyos Aron D’Souza. Az Ausztráliában született jogász, befektető a lezüllött erkölcsiséget nem megjavítandó minőségnek, inkább ugródeszkának tekinti. Az értékválságra alapozta üzleti tervét, forradalmi kísérletét, a doppingolimpia néven elhíresült kezdeményezést.
A Londonban élő úriember ekkorra, a negyvenes évei elejére már sok mindent letett az asztalra: Oxfordban jogi diplomát szerzett, megalapította (és azóta eladta) az 52 milliárd ausztrál dollár felett diszponáló Sargon nyugdíjalapot, életre hívta a Nexus Australian Youth Summitot, az ENSZ égisze alatt működő fiatal filantrópok és befektetők globális mozgalmát. Tudományos munkássága is figyelemre méltó; jogfilozófiai folyóiratot alapított, három könyv szerzője, tanulmánykötetet szerkesztett a nürnbergi háborús perek nemzetközi jogra gyakorolt hatásáról. Mindamellett a sporttal való kapcsolata is különleges: oxfordi egyetemi évei alatt csatlakozott a Wadham College rögbicsapatához, és jelenleg ő a klub tiszteletbeli elnöke.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!