Jane Eyre, A kis hercegnő, Anne otthonra talál, Copperfield Dávid, Harry Potter. Megannyi klasszikus és kortárs regény szól a gyerekek kegyetlenkedéseiről, a csúfolódás és az akár tettlegességig fajuló zaklatás mégis minden gyerekközösségben megtalálható. A gyerekek tanulják szerepüket a társadalomban, a családi és a társas közegben. Sokan természetüknél fogva vágynak a vezető szerepre, de nem látják, hogy vezetőnek lenni és vezetőt játszani egészen más.
Újfajta bántalmazás
– A zaklatás rendkívül egyszerű eszköz ahhoz, hogy valaki domináns pozícióba kerüljön – magyarázza Jármi Éva, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa. – A gyerek ilyen esetben nem hiszi el, hogy képes lenne többre, ezért a nagyon egyszerű eszközhöz nyúl, és nem is teszi le fegyverét csak azért, mert a felnőttek mondják neki, hogy azzal a másikat bántja. A másik eszköze a valódi vezetővé válás lenne, azonban ehhez nagyon sok gyakorlásra és tanulásra van szükség. A vezetőnek feladatai vannak, a csoport célját kell elsődlegesnek tekintenie, akár saját céljai előtt is. Látnia kell a csoport működését, hangot adni a gyengéknek, és közben érvényesíteni a saját akaratát. Ez pedig nehéz.
Zaklatással sokkal könnyebb előrejutni az osztály ranglétráján. Gordon Neufeld és Máté Gábor kutatása szerint a zaklatóvá váló személy gyakran saját családjában nem kapja meg azt a biztonságot és elismerést, amelyre szüksége van, ezért kortársorientálttá válik. Saját kortársaitól várja az elismerést, és ezt akár ki is kényszeríti a gyengék lenyomása által. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tanárok, osztályfőnökök sokszor nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, és az áldozatot hibáztatják, hogy ő „olyan más”, mint a többiek.
Nem csoda, hogy az Amerikai Internetes Zaklatást Kutató Központ szerint a 11–19 éves korosztály több mint 26 százalékát zaklatják rendszeresen, az internet pedig új platformot nyitott a zaklatásban. Az iskolai csúfolódás kiteljesedéseként jelenik meg, mivel nem ér véget az iskola kapujánál, sőt ott kezdődik igazán. A Z és az alfa generáció mindennapjaihoz olyannyira hozzátartozik az okostelefon és a netes kapcsolattartás, hogy szinte meg sem különböztetik a valós beszélgetéstől. Éppen ezért egy Viber (netes csevegőalkalmazás) csoport létrehozása, amely csak azért született, hogy az áldozatot kihagyják belőle, éppen olyan fájdalmas, mint az iskolaudvaron történő kiközösítés.