Folyamatosan a fejünk felett lebeg egy újabb gazdasági világkrízis. Sokáig azt hittük, ha pont kerül a Brexit-botrány végére, azaz a britek uniós kilépése körüli huzavona véget ér, eggyel kevesebb lesz a pénzügyi stressz. Annak ellenére, hogy megjósolni sem lehet, miként borul majd a világkereskedelmi rendszer a manőverrel, az biztos, hogy január 31-től a britek nem tagjai az európai közösségnek. A konzervatív párti kormányfő, Boris Johnson azt mondta, hogy „a ragyogó Egyesült Királyság minden zuga kiteljesítheti képességeit” – ezért „fantasztikus pillanatnak” nevezte az unió elhagyását. Mindez nem csoda, ugyanis nem volt olyan világgazdasági kockázatokat felsoroló lista, amelyen a Brexit ne szerepelt volna dobogós helyen.
Csakúgy mint a legnagyobb globális pénz- és tőkepiacokat fenyegető, ezért az első számú veszélyforrásnak tartott Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi háború, amely odáig fajult 2019 végére, hogy százezernyi amerikai gazdálkodó, illetve kínai vállalkozó került a csőd szélére a vámtilalom, illetve a termékek növekvő adóztatása miatt. A botrány hátterében az állt, hogy Trump a megválasztása után azonnal támadta Kínát, amelyet az amerikai ipar elpusztításával vádolt. Ennek oka az volt, hogy számtalan, államokbeli cég telepítette át az ázsiai országba a termelését az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló ázsiai munkaerő miatt. Mindent elmond, hogy az amerikai piacon 1000–1200 dollárért árult kínai iPhone behozatali értéke ötszáz dollár körül van, ám ebből az Ázsiában hozzáadott munkaóraérték jóval száz dollár alatti.
Miután közeledik az USA-elnökválasztás, valamit ki kellett találni a népharag megfékezésére, illetve a vállalatcsődök megszüntetésére, így a kereskedelmi egyezményt gyorsan tető alá kellett hozni, igaz, részlegesen. Mindkét félnek jól jön az üzlet, ugyanis nem mindegy, ki és hogyan rendelkezik az amerikai állami vagyon (106 ezer milliárd dollár), illetve a kínai (64 ezer milliárd dollár) felett.
Miután az év első hónapjában a korábbi viharfelhők végre elvonultak, kényelmesen hátradőlve azt hihetnénk, hogy elmúltak a legnagyobb világgazdasági kockázatok. Ám Kína újabb, ezúttal egészségügyi botránnyal került fókuszba a koronavírussal, amely határokat nem ismerve sorra szedi áldozatait.