Beteg világ

Amikor végre megoldódik a britek Európai Unióból való kilépése körüli huzavona, illetve tető alá kerül az USA és Kína közti kereskedelmi egyezmény, ismét az ázsiai ország tartja rettegésben a világot. Egy világjárvány nem csupán népegészségügyi kockázatot rejt, beláthatatlan a financiális hatása is.

Roham egy makaói boltban. Korlátozott utánpótlás? Fotó: Tatiana Lages Forrás: MTI/EPA/LUSA–Tatiana Lages

Folyamatosan a fejünk felett lebeg egy újabb gazdasági világkrízis. Sokáig azt hittük, ha pont kerül a Brexit-botrány végére, azaz a britek uniós kilépése körüli huzavona véget ér, eggyel kevesebb lesz a pénzügyi stressz. Annak ellenére, hogy megjósolni sem lehet, miként borul majd a világkereskedelmi rendszer a manőverrel, az biztos, hogy január 31-től a britek nem tagjai az európai közösségnek. A konzervatív párti kormányfő, Boris Johnson azt mondta, hogy „a ragyogó Egyesült Királyság minden zuga kiteljesítheti képességeit” – ezért „fantasztikus pillanatnak” nevezte az unió elhagyását. Mindez nem csoda, ugyanis nem volt olyan világgazdasági kockázatokat felsoroló lista, amelyen a Brexit ne szerepelt volna dobogós helyen.

Csakúgy mint a legnagyobb globális pénz- és tőkepiacokat fenyegető, ezért az első számú veszélyforrásnak tartott Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi háború, amely odáig fajult 2019 végére, hogy százezernyi amerikai gazdálkodó, illetve kínai vállalkozó került a csőd szélére a vámtilalom, illetve a termékek növekvő adóztatása miatt. A botrány hátterében az állt, hogy Trump a megválasztása után azonnal támadta Kínát, amelyet az amerikai ipar elpusztításával vádolt. Ennek oka az volt, hogy számtalan, államokbeli cég telepítette át az ázsiai országba a termelését az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló ázsiai munkaerő miatt. Mindent elmond, hogy az amerikai piacon 1000–1200 dollárért árult kínai iPhone behozatali értéke ötszáz dollár körül van, ám ebből az Ázsiában hozzáadott munkaóraérték jóval száz dollár alatti.

Miután közeledik az USA-elnökválasztás, valamit ki kellett találni a népharag megfékezésére, illetve a vállalatcsődök megszüntetésére, így a kereskedelmi egyezményt gyorsan tető alá kellett hozni, igaz, részlegesen. Mindkét félnek jól jön az üzlet, ugyanis nem mindegy, ki és hogyan rendelkezik az amerikai állami vagyon (106 ezer milliárd dollár), illetve a kínai (64 ezer milliárd dollár) felett.

Miután az év első hónapjában a korábbi viharfelhők végre elvonultak, kényelmesen hátradőlve azt hihetnénk, hogy elmúltak a legnagyobb világgazdasági kockázatok. Ám Kína újabb, ezúttal egészségügyi botránnyal került fókuszba a koronavírussal, amely határokat nem ismerve sorra szedi áldozatait.

Nem csupán népegészségügyi tragédiáról van szó. A vírus a teljes kínai gazdaságra gyakorolt hatásaként két százalékpontos visszaesés is bekövetkezhet az első negyedévben. Egy-egy globálisan terjedő járványnak óriási a gazdasági hatása, olyannyira, hogy mostanra a polgári légi közlekedés 41,6, a vasúti 41,5, míg a gépjármű-közlekedés 25 százalékkal esett vissza. Sőt leállt a repülőgép- és a gyorsvasúti forgalom Hongkong és a Hupej tartománybeli, 11 millió lakosú Vuhan város között, amely a járvány epicentruma. Ezáltal a turistaszám is drasztikusan csökkent, amely a vendéglátóipart Kína egyes tartományaiban máris tönkretette. Így nem csupán a magánszemélyek mozgása, hanem az áruszállítás is korlátozott, mindez alapvető hatással van az ipari beszállítói láncokra is. Amennyiben a gyárak termelése elhúzódóan lelassul, a Kínába nyersanyagot, például acélt beszállító országok – India, Ausztrália – is megsínylik a járvány okozta forgalom-visszaesést. Ráadásul jócskán bezuhanhat a Malajziában és Dél-Koreában gyártott számítógépcsipek és -kijelzők iránti kereslet is, amelyeket az olcsó munkaerőnek köszönhetően sokszor Kínában szerelnek be a készülékekbe.

A The New York Times szerint a kínai ipar visszaesése a Németországban készülő gépsorok, valamint a magyar, lengyel és cseh autógyári alkatrészek eladását is csökkentheti.

Egy másik sokkoló, ráadásul azonnali hatás, hogy bizonyos gyógyszerekből és egészségügyi eszközökből is hiány alakulhat ki – akár világszerte. Ez elsősorban a szájmaszkokat és a betegséget azonosító teszteket érintheti. Ellenben az e terméket gyártók gigantikus hasznot húzhatnak a betegségből, hiszen a segédeszközök beszerzésére az ázsiai ország pénzügyminisztériuma közel kétmilliárd dollárt tett félre, az ideiglenes kórházak felhúzására pedig már ötvenmilliárd feletti ez az összeg.

Megrogyhat a szolgáltatói szektor is. Egyre kevesebben mennek a plázákba pénzt költeni, a mozik, a színházak pedig üresen konganak. Sőt a boltok is, ami azért gond, mert a kínai újév miatt az évnek ebben a szakaszában az ajándékvásárlás pörgeti a kiskereskedelmet.

Roham egy makaói boltban. Korlátozott utánpótlás?
Fotó: MTI/EPA/LUSA–Tatiana Lages

Ezek után nem csoda, hogy lefújták Hongkongban a tőzsdei ünnepségsorozatot, amelyet a hold­újév alkalmából rendeztek volna, hiszen semmi ok nincs a börzéken az örömre. A részvénypiacokon is érezhető a kockázatvállalási hajlandóság csökkenése, csakúgy mint az árupiacon, ahol az olaj ára több hónapos mélypontra, több mint 3,5 százalékkal zuhant egyik nap. Érdekesség, hogy a tőzsdei sokkot azonnal megérezték a nemzetközi luxusipari vállalatok papírjai, egyre kevesebbet ért a Christian Dior, a Burberry, az olasz Mon­cler, valamint a svájci Swatch árfolyama. Gyárai­kat, raktáraikat bezárják a Toyota és az Ikea is.

Ezzel párhuzamosan viszont nőtt a kereslet a válságok idején biztonságosnak számító pénzügyi eszközök, például az államkötvények és az arany, valamint a legnépszerűbb virtuális valuta, a bitcoin, illetve a svájci frank iránt. Aki ezekbe fektetné a pénzét, most jó vételt csinálhat! Nem úgy, mint az, aki jüanban fizet, hiszen a helyi valuta árfolyama folyamatosan gyengül a dollárral szemben, ugyanis a kereskedők sorra építik le a kockázatos befektetéseiket. A devizapiacon a legnagyobb nyomás alá a koreai von és a kínai jüan kerülhet. Ha a koronavírus még szélesebb körben elterjed az ázsiai térségben, akkor a szingapúri dollár és a thai bát is megszenvedheti az eseményeket.

Korábbi tapasztalatok alapján most sem sok jóra számíthat a világgazdaság: gondoljunk az első világháború végétől két éven át pusztító spanyolnáthára, amely ötvenmillió ember halálát okozta! A betegek vagy az elhunytak kiestek a munkaerőpiacról, sőt azok is, akik magzatállapotban élték át a kórt, ugyanis rosszabb lett a későbbi teljesítőképességük. Pusztított, gazdaságokat döntött romba az 1957–58-as ázsiai és az 1968–69-es hongkongi influenza is.

Legutóbb a 2003-as, SARS-vírus okozta járvány vagy a 2004–2006-ban szintén komoly aggodalmakat kiváltó madárinfluenza pusztított. Számos elemzés a – szintén a koronavírusok kategóriájába tartozó – SARS hatásaira vonatkozó adatokkal próbálja megbecsülni a várható gazdasági következményeket. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) szerint 2003-ban egy százalékkal csökkent a kínai gazdaság növekedése a betegség kitörése miatt. A légitársaságok pedig hatmilliárd dollárt veszítettek pár hét alatt, míg a világ tőzsdéiről a befektetők legalább 40 milliárd dollárnyi részvényértéket buktak el.

Ezek után más sem hiányzik a világnak, mint hogy a koronavírus indítson hatalmas pénzügyi összeomlást, amely a tőkepiacot ismét rettegésben tarthatja, ugyanis jelenleg Kína adja nagyjából a világ növekedésének harmadát. A Világbank szerint egy komolyabb járvány még a legkonzervatívabb becslések szerint is elpusztíthatná a globális gazdasági növekedés egy százalékát! A szikra kipattant, kérdés, mit gyújt lángra.