Csúszós jég

Magyarország sikeres egyházzenészei közül kiemelkednek a Virágh-­nemzedékek.

Virágh András Gábor: A zenei pálya rengeteg időt és energiát emészt fel, és még jó esetben is csak sok év után kezd megtérülni Fotó: Photographer: Sebestyen Zoltan

Magyarország sikeres egyházzenészei közül kiemelkednek a Virágh-­nemzedékek. A mai napig nem zárult le a vita, hogy a tehetség örökletes-e, vagy csupán szorgalom kérdése. ­Polgár Judit és testvérei például egyforma nevelést kaptak, mégsem sakkoznak azonos színvonalon. Ranschburg Jenő pszichológus ezért gondolja úgy, hogy a zsenialitás genetika nélkül nem létezik, de ehhez feltétlen szükséges a gondos nevelés is. Czeizel Endre kutatásai azt mutatták, hogy legjobban a zenei tehetség örökölhető.

A genetikus évekig tanulmányozta a „művészgéniuszokat”, és azt találta, hogy a zeneszerzők esetében egyértelműen öröklődik a tehetség, sőt a tehetség családi halmozódása is jellemző. Mozart családjában például az összes férfiből zenész lett, akárcsak Erkel Ferenc hét gyermeke. Ez a tehetségtípus a Virágh családban is rendre kicsi korban jelentkezett. Virágh András Liszt-díjas­ orgonaművész-karnagy és fia, Virágh András Gábor Junior Prima és Erkel Ferenc-díjas orgonaművész, zeneszerző is egészen kis korban kezdett el zenélni.

– A családunk apai ágon többgenerációs orgonista-egyházzenész család. Én már az ötödik generáció vagyok, a fiam a hatodik – meséli Virágh András. – Édesapámtól, Virágh Endre orgonaművésztől tanultam, ő pedig az ő édesapjától. Én a nagyapámat nem ismerhettem, de már ő is belenőtt a kántortanítás világába, ugyanakkor ő a maga korában igen szerteágazó tudású polihisztor volt. Nemcsak tehetséges orgonista, aki Vasváron énekkart szervezett, de ő rajzolta a város címerét is, emellett festett, fúrt és faragott. Édesapám a zenei vonalat vitte tovább, ő már zeneakadémiát végzett.

A család sosem egyengette a zene felé a leszármazók útjait, mind András, mind fia arról mesél, hogy szinte meg kellett győzniük a családot, hogy ők zenélni szeretnének. Virágh András eleinte nem akarta követni a családi hagyományt, majd mégis ezt a pályát választotta.

A család azonban tiltakozott, ekkor elvette édesapja, Virágh Endre egyik kottáját, önszorgalomból megtanulta, és ezzel sikerült meggyőznie, hogy kezdje el tanítani.

– Már egészen kicsi koromtól kezdve érdekelt a zene, de senki nem kényszerített, sőt inkább óvatosan arrafelé terelgettek, hogy csak akkor csináljam, ha igazán szeretném – teszi hozzá Virágh András Gábor, akit olyannyira érdekelt a zene, hogy egyszer karácsonyi ajándéknak egy lemásolt Bach-művet adott a nagymamájának. Ezt a fajta hozzáállást jellemzi úgy az apja, hogy „akit belső indíttatás visz, abból nem kérdés, hogy zenész lesz”. A pálya persze rengeteg lemondással és gyakorlással jár.

– Nagyon nehéz dolog, amikor tanárként találkozom ilyen helyzettel – mondja a Zeneakadémián oktató András Gábor. – Számos olyan már végzős hallgató van, akik ugyanúgy évtizedeket fektettek emberfeletti munkával a zenei pályafutásukba, mint azok, akiknek sikerül, de mivel belőlük hiányzik az igazi tehetség, nem tudnak elhelyezkedni. Fájóan nagy a lemorzsolódás. A zenei pálya rengeteg időt és energiát emészt fel, és még jó esetben is csak sok év után kezd megtérülni.

Virágh András a Berzsenyi Dániel Főiskola egyházzenei szakán tapasztalta meg, hogy volt olyan hallgatója, akit el kellett tanácsolni a pályától, mivel bár kedvtelésből kiváló muzsikus volt, az igazi zenei nagyság – amelyet a művész sem tud pontosan megfogalmazni – hiányzott belőle. Aki nem tud teljesen átütőt produkálni, nem rendelkezik a megfelelő talentumokkal, az ne menjen erre a „nagyon csúszós jégre” – véli András.

– Szerencsés vagyok, mert nagyon sok mindent készen kaptam a zenei pályához. Kis és nagy partitúrák tömkelege állt rendelkezésre mind édesapámnál, mind nagyapámnál. Úgy nőttem fel, hogy koncertekre járhattam, gyakran ültem édesapám mellett a zenekar közepén, hallgattam a tubásokat, vonósokat, de mindig az orgona izgatta legjobban a fantáziámat. Amiatt szeretem, mert már egy negyvenregiszteres hangszerben is annyi szín van, hogy birtokolja az egész hangtartományt. Egyrészt éteri finomságokat tud eljátszani, másrészt pokoli erő van benne, egymagában olyan, mint egy zenekar – magyarázza András Gábor, akinek az orgonaművészettől éppen ezért csak egy lépés volt a zeneszerzés.

Már óvodás korában firkálgatta a hangjegyeket, és született meg benne a gondolat, hogy szeretne olyan hangokat leírni, ami nem másé. Komolyan tinédzser korában kezdett el az orgonálással foglalkozni, nagyapja volt az első tanára. Saját bevallása szerint a mai napig azokon az alapokon áll, amelyeket nagyapja tanított. Saját előadóművészi és tanári pályafutása kapcsán döbbent rá, hogy Virágh Endrét nem véletlenül hívták iskolateremtő pedagógusnak a miskolci és a budapesti konzervatóriumban.

Legendásan szigorú tanár hírében állt, de az általa legfontosabbnak tartott szempontok, hogy a zenei folyamatokat hogyan kell elemezni, honnan hova jut el egy darab, hogyan kell a hangszert kezelni, illetve annak, milyen adottságai mit jelentenek, a mai napig segítik tanítványait, köztük unokáját is.

– Természetesen másképp játszom egy Bach-művet, mint nagyapám vagy édesapám, hiszen más személyiségek vagyunk, de mindkettőnkre hat nagyapám iskolája – mondja András Gábor. Sajnálja, hogy a következő Virágh-nemzedék már nem ismerheti személyesen Virágh Endrét, de a zene szeretetét mindenképpen meg akarja tanítani nekik.

Virágh András Gábor: A zenei pálya rengeteg időt és energiát emészt fel, és még jó esetben is csak sok év után kezd megtérülni

Kutatások bizonyítják, hogy a zenetanulás elengedhetetlen a gyerekek intelligenciájának fejlesztéséhez. Bármilyen későbbi munkafolyamathoz ugyanis használhatók azok a készségek, amelyek a zenélésnek köszönhetően fejlődnek ki. Ahogy András Gábor fogalmaz, egy népdalt egy szólamban hallás után leírni „nagyon összetett feladat”, mivel a hangoknak a helyükön kell lenniük, figyelni kell a külalakra és a jelölésekre. Statisztikák szerint a rendszeres zenetanulás éppen ezért javít az íráskészségen, a szövegértésen, a képzelőerőn, a halláson, a színek iránti érzékenységen és a jelrendszerek megértési készségén is.

– A kottát nem olvasók számára a partitúrában csak bogyók vannak, azonban az egy megvalósításra váró jelrendszer. Arányérzék szükséges, hogy a négy-nyolc ütemes egységet érzéssel játsszuk le, ne csak motorikusan. A kottában jelzett stílusok csak iránymutatók, a zenészen múlik, azokat hogyan jeleníti meg – teszi hozzá András Gábor.

Ehhez persze igazi művészként a megfelelő lelkiállapot is szükséges. Gion Zsuzsanna mezzoszoprán énekesnő, Virágh András felesége szerint nekik még inkább fontos a kiegyensúlyozott lelkiállapot, mint a hangszeren játszó zenészeknek, hiszen az énekeseknek a testük a hangszerük. A nyugalomhoz pedig rengeteget segít, ha a család a zenész mellett állhat.

– Az egyházzenei élet nem igazán családbarát – jelenti ki Virágh András utalva arra, hogy minden nagy egyházi ünnep náluk nem a családi életről, hanem a templomi szolgálatról szól. Ő például harminc éve orgonál az éjféli misén a budapesti bazilikában, és külön ünnepli, hogy néhány éve szinte családi összejövetelt tartanak ilyenkor a kórustagokkal, húsvétkor a nagyheti szertartás idején is hasonló a helyzet. Véleménye szerint az egyházzenész élete akkor harmonikus igazán, ha férj és feleség együtt dolgozhat. Így működik együtt feleségével, aki énekesi karrierje mellett szervezi a koncerteket és kóruspróbákat.

Virágh András Gábor szerint az egyházzenészek élete nem rosszabb, mint bármelyik művészé, akik nem az egyházi ünnepekkor, hanem például szilveszterkor szórakoztatják a közönséget. Ő feleségével, Kiss Alexandra Enikő brácsaművésszel viszonylag ritkán játszik együtt, bár ilyenkor külön ajándéknak tekinti a közös koncertezést.

– Biztos, hogy megértést, kompromisszumot igényel a művész életforma minden házastárs részéről, és nagyon fontos, hogy találjanak időt egymásra – mondja András Gábor, aki januárban nem fogadott el egy felkérést sem a közös pihenés érdekében, azóta pedig a koronavírus miatt kialakult helyzet határozza meg mindennapjaikat. Koncertek nincsenek, bár András Gábor időrő időre orgonál a streamelt vasárnapi miséken.