– Nagyon komoly játék volt ez, én voltam Jerry, és ő Al, vagy fordítva. Egy egész csapatot betébolyítottunk ezzel, meg kellett küzdeni egymással. Egyszer egy próba után gyanútlanul beültem az autómba, indítani akartam, és akkor idenyomtak a tarkómhoz egy revolvert. Szálljak ki, és üljek be oldalt! A Sörös Sanyi volt, úgy emlékszem. Aztán valami kietlen helyen odanyomtak engem a saját Daciámmal a falhoz azzal a felkiáltással, hogy „felkenünk a falra, te rohadt, ha egymillió dollárt nem szerzel holnapra”. Akkor ezt meg kellett csinálni, elmentünk valami piacra, ahol vásároltunk ilyen izéket, bizsukat, különböző írógépeken leírtuk, hogy körülbelül egymillió dollárt ér, „amerikai bankok” igazolták. Éjjel tizenkettőkor kellett átadni egy réten, tizenkét autó reflektorfényében. Én átadtam, illetve át akartam adni Cseh Tamásnak, de volt egy harmadik ellenbanda, és elragadta a kezünkből, el is ásták egy kukoricaföldön. Nem is lett meg sohasem, most is ott van valahol Eger határában. Logikusan következett ebből, hogy oda-vissza megpróbáltunk egymásra lecsapni. Aztán pár nappal, hogy ti megfenyegettetek engem a Művész étteremben, híre ment, hogy Cseh Tamás egy közeli sörözőben tartózkodik. Ezért néhány emberemmel kimentünk a Vígszínházból, hogy gépfegyverekkel kinyírjuk őt és bandáját. Ám valahogy sikerült kimosakodnia.