Világlátás

A jó sajtófotó nem csak jelentést tesz a riport szó eredeti jelentésének megfelelően, túléli magát a hírt.

SAE Triathlon A keszthely triathlon egyik résztvevője fejezi be az úszás számot.

Meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt – ez a fotóriportázs gyakorlati oldala – szól Munkácsi Márton máig érvényes teóriája a sajtófotó mibenlétéről. A tavalyi év sikere nyomán idén is díjazták a legjobb alkotásokat a II. Mediaworks Fotópályázat keretében. Az országos pályázati felhívásra 1752 kép, pontosabban 567 pályamű érkezett, a 21 budapesti és vidéki szerkesztőségből pedig összesen 55 fotóriporter kolléga nevezett 10 + 1 kategóriában – hír, képriport, mindennapi élet egyedi, mindennapi élet sorozat, művészet, portré, sport akció egyedi, sport zsáner egyedi, sport sorozat, társadalomábrázolás, valamint ezúttal naptárkoncepció kategóriában is díjazták a pályaműveket. A zsűri a Magyar Nemzet munkatársait, Kurucz Árpádot, Mirkó Istvánt, Teknős Miklóst és Éberling Andrást is elismerte. Idén harminc díjazott alkotás és három különdíj született, ebből egyet szintén Kurucz Árpád vihetett haza, mint a legtöbb díjat nyert és a legjobb kollekciót beküldő fotóriporter.

Választás után (Teknős Miklós) – Társadalomábrázolás kategória, 2. díj

A sajtófotó lassan száz éve önálló műfaj a fotográfiában – ha úgy tetszik, a hétköznapok művészete. A nyomtatott sajtó visszaszorulásával egyre szűkül a megjelenési felület, így a képek egyre kevésbé jelenhetnek meg nyomtatott formájukban, de szerencsére még bőven találkozhatunk remek, az értelmezést segítő, betördelt képriportokkal. A pályázatra a fotográfusok az előző év munkáinak termékeit, a napi eseményekről tudósító hírképeket töltik fel. A képek funkciója abban áll, hogy az olvasó vizuális úton is minél több információt kapjon az eseményekről: a sajtófotó ebben az értelemben tehát nem műalkotás, hiszen holnap már a piacon vett halat csomagoljuk majd a tegnapi újságba. A jó sajtófotó azonban nem csupán tudósít és informál, azaz jelentést tesz a riport szó eredeti jelentésének megfelelően, hanem túléli magát a hírt.

Triatlon (Kurucz Árpád) – Sport akció kategória (egyedi) 3. díj

Mirkó István zsáner sportfotó kategória első díjas képe egy országjáró sorozat része. A klasszikus sportfotó magáról az akcióról szól, ám itt egy békésen legelésző ló mögött látunk egy zöldellő focipályát a távolban. A kocka Erdélyben, a Méra nevű faluban készült, a sorozat pedig az amatőr futball hátterét mutatta be olyan helyeken, ahol még tényleg tiszta szívből fociznak. Ezeknek a szegény sorsú embereknek a futball a mindenük, a mérai pedig a fotós elmondása szerint az egyik legszebb fekvésű pálya volt, amelyet láttak az út során.

– Nehéz konkrétan meghatározni, mitől lesz jó egy sajtófotó. Rögtönözni kell, a gyorsaság pedig nem feltétlenül jelent felületességet. Az adott szituációból kell kihozni a legjobbat, ami mindig izgalmas. Jobb eredményt lehet elérni, ha az ember többször visszatér egy helyszínre, de én azt szeretem, hogy az adott helyzetből kell kihozni a maximumot, azért az kihívás.

Barangolás az erdélyi futball rejtett tájain (Mirkó István) – Sport zsáner kategória (egyedi) 1. díj

Kurucz Árpád hírfotó kategóriás első helyezett képe az elsüllyedt Hableány turistahajó kiemelésénél készült egy napi munka keretében, a Margit hídon. Egy dél-koreai tévéstáb tudósított mellőle, telefonnal készítettek képeket, amikor a fotós meglátta, hogy a riporter arcképe tükröződik a kijelzőn.

Hableány (Kurucz Árpád) – Hír kategória, 1. díj

– Egy ilyen felvételnél arra kell koncentrálni, hogy egyetlen képben benne legyen minden olyan információ, amely az esemény történetét, hangulatát és jelentőségét vissza tudja adni. Amikor benne vagyok a dolgok sűrűjében, akkor elsősorban azzal foglalkozom, hogy meglegyen a kép. Amikor a fotós a helyszínen szembesül a szomorú valósággal, mint például a Hableány tragédiájánál, fontos az együttérző és emberi viselkedés, ám sokszor az esemény megrázó hangulatával csak utólag szembesülünk – emlékszik vissza a fotóriporter, aki elmondása szerint jobban kedveli a művészet kategória díjas Las Vegas – mellékutcák című sorozatának műfaját, ott ugyanis nem volt konkrét esemény, hanem olyan képek készülhettek, amelyek időtől, távolságtól, földrajzi helytől függetlenebbek tudnak maradni.

Las Vegas (Kurucz Árpád) – Művészet kategória 1. díj

Kurucz Árpád elmondása szerint Las Vegas az ember összes érzékszervére egy időben ható város, ahol a fényben úszó, folyton nyüzsgő főút, a Strip az összes turistát odacsalogatja, ám ő ugyanolyan kíváncsi volt a kevésbé fényes, sokszor sötétbe burkolózó mellékutcákra is, ahol a város egy teljesen más arca mutatkozik meg. Érdekes formák, szokatlan színek és fények, ahol az emberi alakok sokszor csak a kompozíció részei lettek, nem pedig főszereplői. Személyesebb, filmkockaszerű képek.

Las Vegas (Kurucz Árpád) – Művészet kategória 1. díj

– A véletlenszerűség legalább olyan fontos eleme ennek a műfajnak, mint a tervezettség, hiszen valami olyan „készül”, ami előtte sohasem volt. A legizgalmasabb kihívás olyan fotókat készíteni, amelyek érintetlenek tudnak maradni időtől és földrajzi helyzettől egyaránt, és örök érvényű kérdésekkel foglalkoznak, amelyek az idő múlásával is ugyanolyan aktuálisak maradnak, és újra és újra felmerülnek az ember életében. A jó fotó az, ahol a látvány ugyanolyan fontos, mint a látványon túli világ: e két dolog egyensúlya a legizgalmasabb kérdés számomra a fotográfiában.

Szuzuki Kimijosi sensei (Éberling András) – Sport zsáner kategória (egyedi) 3. díj