Tizenkilenc éve annak, hogy – bizonyos családalapítási terveknek megadva magam – elhagytam a várost, ahol születtem, és a Börzsöny lábánál fekvő faluba költöztem. (Állítólag nem falu ez, hanem város, de szerencsére nem az.) Északról hegy, délről folyó, mondhatnám Krasznahorkaival. Metafizikára fogékony embernek ennél jobb hely nem kell. Hogy ez lett a költözés célpontja, az nem racionális döntés eredménye volt, hanem egy érzésé. Itteni barátaimat meglátogatva álltam a tavaszi Duna-parton, néztem a visegrádi várat, a virágzó cseresznyefákat, és megéreztem, hogy ez az a hely, ahol le fogom élni a hátralevő életem.
Fontos kérdésekben általában nem hagyom, hogy a gondolataim döntsenek: rábízom magam az érzéseimre, vagy ha úgy tetszik, a hangulatomra. A gondolatok túlságosan befolyásolhatók. Az érzés biztos és megcáfolhatatlan. Amit érzek, azt a daimónom mondja bennem. És mivel az istenek halottak, a daimón, azaz a bennem élő isten maradt a legfőbb instancia.
Néhány évvel azután, hogy ide költöztem, megjelent a Börzsönyben a hiúz. A Felvidékről jött, a jelenlegi határon áthúzta az ökológiai vákuum. A Börzsöny csülkösvad-állománya erősen túltartott, rengeteg az őz, márpedig ez a hiúz kedvenc csemegéje. Őkelme pedig láthatóan jól érzi magát ezekben az erdőkben, hiszen azóta is jelen van. Lefotózzák vadkamerák, megtaláljuk a nyomát sárban, hóban.
Amióta itt él ez a nagymacska, más az erdő. Nem kell, hogy találkozzunk vele (ez amúgy is szinte lehetetlen, hiszen észrevétlenül nem tudunk a közelébe kerülni). Elég, ha tudunk róla. Különös érzés egy olyan bükkösben járni, amelyről tudjuk, hogy hiúzok lakhelye. Misztikus élmény. Az ilyen erdő valahogy nemesebb. Néhány hónapja egy magányos farkas is kóborol errefelé, ez csak fokozza áhítatomat, ha az erdőt járom. (Márpedig elég sűrűn így teszek, hiszen idestova öt éve természetfilmeket készítek.) És mivel a hiúz és a farkas őshonos ragadozóink, misztikus áhítatom mélyén valamiféle ősiségérzést is fölfedezni vélek, még akkor is, ha Börzsöny képe nagyon messze van az őserdőétől, leszámítva azokat a gépekkel megközelíthetetlen erdőrészeket, amelyeket a fakitermelés, nem tudván elérni, érintetlenül hagy.