Felfedezőgép kering harminc éve a Föld körül

Három évtized hatalmas idő az 550 kilométeres magasságban a Föld körül keringő műszer életében. Apró hibái ellenére mégsem nyugdíjazzák a Hubble űrtávcsövet: az amerikai űrügynökség az Európai Űrügynökséggel közösen addig működteti, amíg a segítségével újabb és újabb eredmények születnek. Szakértők szerint akár további tíz éven át mérhet az obszervató­rium, amelynek közreműködésével – erről a BBC írt – csak az elmúlt évben ezer tudományos cikk jelent meg. Az elmúlt három évtized alatt született mintegy 1,4 millió megfigyelés több mint 17 ezer tudományos cikk publikálását segítette. Az ezekre érkező 870 ezer hivatkozás igazolja, hogy a Hubble eredményei sokakat érdekelnek.

A Hubble űrtávcső 1990. április 24-én, a Discovery űrsikló fedélzetén kelt útra. A 2,4 méter átmérőjű tükrös távcsövet a múlt század első felének talán legnagyobb formátumú amerikai csillagászáról, Edwin Powell Hubble-ról nevezték el. Ő igazolta, hogy amit addig „ködként” kezeltek a csillagászok, az a Tejútrendszerhez hasonló távoli galaxis. Kimutatta, hogy minél távolabb van egy galaxis, annál nagyobb sebességgel távolodik tőlünk. Az eredetileg tervezett négyszázmillió dollár helyett 4,7 milliárd dollárból épült meg az obszervatórium. A tömérdek pénz árán fejlesztett eszköz azonban nem úgy működött, ahogy azt elképzelték. A főtükör felületét ugyanis nem az elvárt alakra csiszolták, így annak széléről a fény rossz helyre fókuszálódott. A „félrecsiszolás” mértéke mindössze 2,2 mikrométer volt (az emberi hajszál vastagsága 50–200 mikrométer), ám ebben az esetben ez a parányi különbség már katasztrofális következményekkel járt. 1993 decemberében az Endeavour űrsikló legénysége korrekciós lencsét szerelt az űrtávcsőbe – a Csillagászat.hu szakportál szerint ezzel a Hubble gyakorlatilag szemüveget kapott. 1997 és 2009 között további négy szervizcsapat járt fenn, hogy kicserélje az elromlott alkatrészeket.

Az űrtávcső a három évtizedes pályafutása során már jócskán túl van a százötvenezredik Föld körüli keringésén, ami alatt több mint 6,5 milliárd kilométert tett meg. A mérnökök folyamatosan figyelik a több mint 12 tonnás, bő 13 méter hosszú eszköz műszereinek állapotát, amelyek tökéletesen működnek. Az elmúlt három évtizedben azonban akadtak gondok. Elsősorban az úgynevezett giroszkópok rakoncátlankodtak – ezek stabilizálják, valamint módosítják a pályáját. Az űrtávcsövet hat giroszkóppal szerelték fel, 2009-ben mind a hatot újra cserélték, de egy ideje ebből már csak három működött, 2018 októberében pedig egy újabb romlott el. Ahhoz, hogy a Hubble optimális hatékonysággal tudjon dolgozni, legalább három működő giroszkópra van szüksége, de a mérnökök találékonyságának köszönhetően eggyel is elnavigál.

Mivel járult hozzá a Hubble a tudomány fejlődéséhez? A BBC hasonlata szerint az űrtávcső lényegében „felfedezőgép”. Az 1990-es indítás előtt a csillagászok nem tudták, hogy az univerzum tíz- vagy húszmilliárd éves. A Hubble-nek köszönhetően kiderült, hogy a kora 13,8 milliárd év. Az eszköz központi szerepet játszott annak felismerésében, hogy a világegyetem gyorsulva tágul – ez a felismerés Nobel-díjat ért –, és határozott bizonyítékot szolgáltatott a szupermasszív fekete lyukak létezésére a galaxisok központjában. Amikor a Hubble elindult, a tudósok még nem ismertek más csillag körül keringő bolygót, azaz exobolygót. Ma több ezer ilyenről tudunk – a Hubble úttörő szerepet játszott ezen távoli világok feltárásában. Egyre többet tudunk arról is, hogy miként nézett ki az univerzum néhány száz millió évvel az ősrobbanás után. A nagy bummhoz közelebbi történések feltárására utódja, a James Webb űrtávcső finoman hangolt infravörös érzékelői adnak lehetőséget. Utóbbi várhatóan jövőre indul, ám ez nem jelenti azt, hogy a Hubble-nak vége. Az új műszer kiegészíti a veterán eszközt, de nem teszi feleslegessé. Ennek oka, hogy a Hubble és a Webb más-más hullámhosszú elektromágneses sugárzást figyel. Amikor ugyanarra a térrészre koncentrálnak, minden korábbinál részletesebb információkat adhatnak az univerzum adott pontjáról.