A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apport feladatban (azaz, amikor egy eldobott játékot kell visszavinniük az állatoknak) a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok.
A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.
A farkasok is megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására
Az eredményekből a kutatók arra következtettek, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség.
Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok, de a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetők, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak – foglalta össze a cikkben Kubinyi Enikő, az ELTE vezető kutatója. – Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben.
Hozzátette: fontos megjegyezni, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására (például leülni), illetve bizonyos szintig irányíthatók, társállatként való tartásuk – jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt – veszélyes, erre nem alkalmasak.
Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét – mutatott rá Ujfalussy Dorottya biológus.
Az ELTE etológusainak eredményei a napokban jelentek meg a Scientific Reports című tudományos szaklapban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!