A befolyásos orosz ortodox egyház, amelynek több vezetője korábban az elhantolás mellett érvelt, a forradalom centenáriumának évében szintén kiváráspárti volt. Annak ellenére is, hogy 2017-ben mind az állami VCIOM közvélemény-kutató intézet és a Jurij Levada Független Elemzőközpont egyaránt mintegy hatvan százalékban állapította meg akkor azoknak az arányát, akik szerint Lenint el kellene már végre temetni.
A hatályos orosz törvények szerint halottat újratemetni egyébként csakis a rokonok beleegyezésével lehet, márpedig Lenin unokahúga, Olga Uljanova nem ezt akarja.
Lenin tartósított holttestének már a halálának évében, 1924-ben mauzóleumot emeltek. Az eredeti falemez-, majd tömörfa-piramist 1930-ban kőépítmény váltotta fel. A díszkriptában 1953 és 1961 között Sztálin szarkofágját is elhelyezték, ám „a népek atyját” a személyi kultusz elítélése után a Kreml falánál kialakított dicsőségnekropoliszba vitték át.
Az épületet a 70-es években kívül-belül felújították, majd a hátsó traktust 1983–1984-ben megtoldották egy rejtett mozgólépcsővel is, amelyen a korosodó pártvezetők megerőltetés nélkül juthattak fel a mellvédre, ahonnan a felvonulóknak integethettek. 2013-ban újabb nagyszabású tatarozást hajtottak végre.
1974-ben a mauzóleumot a Kreml falánál lévő temetővel együtt – ahol ma a szovjet korszak több mint 400 „kiválósága” nyugszik – történelmi emlékhelynek nyilvánították, 1990-ben pedig a Vörös térrel és a Kremllel együtt az UNESCO felvette a világörökségi listára.
A bolsevik vezető bebalzsamozott holttestének élethű formában tartását szolgáló biokémiai munkálatokat korábban mintegy kétévente végezték el. Sajtóértesülések szerint ez legutóbb 2017-ben történt meg, a Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézet kivitelezésében. A bolsevik vezető öltözékét néhány évente szokták cserélni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!