Kutatók több száz méter magas korallképződményt fedeztek fel

Tengerkutatók 120 év óta először felfedeztek egy eddig ismeretlen, önmagában álló óriási korallképződményt az ausztráliai Nagy-korallzátonyon.

Forrás: Pexels

Az újonnan felfedezett korallzátony 500 méter magas, vagyis magasabb, mint a New York-i Empire State Building vagy a Kuala Lumpur-i Petronas felhőkarcoló – közölte a Schmidt Ocean Institute alapítvány.

A Falkor hajón dolgozó kutatók, akik egy éven át kutatják a tengert Ausztrália körül,

egy hete bukkantak az óriási korallzátonyra, amelyet egy interneten élőben közvetített merülésen tekintettek meg közelről is vasárnap.

Fotó: Pexels

A korallzátony 1,5 kilométer széles a talapzatánál, csúcsa pedig 40 méterrel a tengerszint alatt végződik. A térségben legutóbb 120 éve fedeztek fel és mértek le hét önmagában álló korallzátonyt a kutatók.

A váratlan felfedezés megerősíti, hogy óceánjainkban továbbra is találunk ismeretlen képződményeket és új fajokat, és

a modern technológiáknak köszönhetően most minden korábbinál jobb lehetőségeink vannak a felfedezésükre

– mondta Wendy Schmidt, az intézet egyik alapítója.

A Great Barrier Reef a világ legnagyobb, 344 ezer négyzetkilométeres korallzátony-rendszere, valamivel nagyobb, mint Olaszország.

Fotó: Pexels

Korallpopulációjának felét elveszítette a Nagy-korallzátony 30 év alatt

Korallpopulációjának több mint felét elveszítette az ausztrál Nagy-korallzátony az 1990-es évek óta – derül ki egy szerdán közzétett tanulmányból, amely szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.

A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes, valamint nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.

Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben.

Idén márciusban öt éven belül a harmadik korallfehéredés sújtotta a zátonyt, amelynek ezúttal a déli régiója szenvedett súlyos károkat.

A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált eredmények szerint azon fajok körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amelyek a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.

„Nincs több vesztegetnivaló időnk, amilyen hamar csak lehet drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását” – húzták alá a tanulmány készítői.