Korallpopulációjának felét elveszítette a Nagy-korallzátony 30 év alatt

A rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.

Vlassoff Cay, 2017. március 10. A Természetvédelmi Világalap (WWF) által 2017. március 10-én közreadott kép az ausztráliai Nagy-korallzátony Vlassoff Cay nevû területének egyik, pusztulása miatt kifehéredett agancskorall-telepérõl Queensland állam partjaitól keletre március 6-án. A Great Barrier Reef a bolygó legnagyobb korallzátonya, amelyet a globális felmelegedés miatt a kipusztulás fenyeget. (MTI/AAP/WWF) Fotó: - Forrás: MTI/AAP/WWF

Korallpopulációjának több mint felét elveszítette az ausztrál Nagy-korallzátony az 1990-es évek óta – derül ki egy szerdán közzétett tanulmányból, amely szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.

A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes, valamint nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.

Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) által 2017. március 10-én közreadott kép az ausztráliai Nagy-korallzátony Vlassoff Cay nevű területének egyik, pusztulása miatt kifehéredett agancskorall-telepéről Queensland állam partjaitól keletre március 6-án. A Great Barrier Reef a bolygó legnagyobb korallzátonya, amelyet a globális felmelegedés miatt a kipusztulás fenyeget.
Fotó: MTI/AAP/WWF

Idén márciusban öt éven belül a harmadik korallfehéredés sújtotta a zátonyt, amelynek ezúttal a déli régiója szenvedett súlyos károkat.

A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált eredmények szerint azon fajok körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amelyek a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.

Terry Hughes, a tanulmány társszerzője szerint a korallzátony regenerálódási képessége is veszélybe került. „Egy virágzó korallpopulációt milliónyi apró bébikorall, valamint számos nagy méretű virágállat alkot, utóbbiak azok a méretes +anyukák+, amelyek a lárvák többségéért felelősek” – magyarázta a szakember.

Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb zátonyrendszere és olyan fenyegetett fajok otthona, mint a dugong és a közönséges levesteknős.

A szakemberek szerint a klímaváltozás a felelős a korallok számának hanyatlásáért, ugyanis növeli az olyan pusztító jelenségek gyakoriságát, mint a tengeri hőhullámok.

„Nincs több vesztegetnivaló időnk, amilyen hamar csak lehet drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását” – húzták alá a tanulmány készítői.

Közösségi tudományos projekt indult a Nagy-korallzátony felmérésére

Közösségi tudományos projekt vette kezdetét csütörtökön a Nagy-korallzátony felmérésére, melynek során a következő tíz hétben 100 főzátonyról gyűjtenek vízalatti felvételeket több mint 30 hajóról.