A magasból még káprázatosabb a Megyer-hegyi tengerszem

Egy napot töltöttünk a Zempléni-hegység és a Cserehát csodás tájain. Ellátogattunk Magyarország egyik legkisebb településére, Szanticskára is.

Sárospatak, 2019. március 22. A Megyer-hegyi tengerszem Sárospatak közelében 2019. március 11-én. Az ENSZ március 22-ét nyilvánította a víz világnapjává, amelynek célja a környezet és ezen belül a Föld vízkészletének védelme. MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

Egy napot töltöttünk a Zempléni-hegység és a Cserehát csodás tájain. Ellátogattunk Magyarország egyik legkisebb településére, Szanticskára. A magasból is megtekintettük az egyik legfelkapottabb és legmenőbb turistahelyet, a Megyer-hegyi tengerszemet. Végül, az alkonyati köd elől vágtatva megálltunk pár percre a regéci várhegy tövében, hogy a felhők alatt hullámzó hegyvonulatokat, a késő őszi barna erdőket és hazánk egyik legszebb régióját pár képben megmutassuk – olvasható az Origó cikkében.

Hidegpárna. Meteorológiai szakkifejezés, amellyel az őszi-téli időszakban találkozhatunk. Nem untatom az olvasókat semmi szakmaiságba bújtatott áltudományos magyarázattal, mert elég, ha csak annyit mondok: ez az, amikor minden szürke.

Amikor az ég és a föld összeér.

Amikor a köd szitál, az eső szemetel, amikor nincs sem hideg, sem meleg, amikor nincsenek színek, amikor a nedvesség úgy kúszik be a kabát és a bőr alá, hogy az ember szinte futva menekülne hazáig.

Nyolc teljes napon át tartotta fogolyként Magyarországot a novemberi hidegpárna. Nyolc napig semmi esélyünk nem volt arra, hogy a novemberi zempléni és csereháti színeket megmutassuk az olvasóknak. De a kilencedik napra valami megváltozott. Amikor kora reggel a fővárosból elindultunk a Cserehát és a Zempléni-hegység felé, még minden olyan volt, mint a mögöttünk lévő egy hétben. Mire elértük Szanticskát, Magyarország egyik legkisebb faluját, már csodálatos őszi napsütés fogadott bennünket.

Szanticskára 23 évvel ezelőtt, 1997-ben tévedtem be először. A kilencvenes évek elején a közigazgatásilag Abaújlakhoz tartózó településen már csak egy idős asszony, Géczi Bálintné élt. Meg egy úr, Pál István, aki az innen nem túl messze lévő Tiszaújvárosból érkezett Szanticskára. Egyfajta modern Robinsonként. Ahogy a mesében van, egyből beleszeretett a tájba, s fejébe vette, hogy fejleszteni fogja. Egy ideig tényleg minden úgy ment, mint a mesében. Magam is éveken át visszajáró vendég voltam itt. Cikkek, tévéműsorok egész sora született meg Szanticskáról, amely hamarosan országos népszerűségnek örvendett.

Késő délelőttbe fordult már az idő, amikor a Cserehátból a Zempléni-hegység felé vettük az irányt. Úttalan utakon, kátyúk szaggatta egykori aszfalton autóztunk majdnem másfél órát, hogy elérjük Magyarország egyik legfelkapottabb és legtöbb szelfit vonzó látványosságát, a Sárospatak felett emelkedő Megyer-hegyet és az ottani tengerszemet.

A Megyer-hegyi tengerszem Sárospatak közelében
MTI/Czeglédi Zsolt

A Megyer-hegyi tengerszemmel kapcsolatban manapság az a legfőbb téma, hogy mekkora csalódást tud okozni a kirándulóknak, amikor felérve az emberkéz által vájt sziklafalakhoz, az odalent csillogó víz nem türkizkék színű.

Hanem fakózöld, vagy egyenesen szürke – pont olyan, mint a felette lévő égbolt. Itt kéken csak akkor csillog a tengerszem vize, ha egyetlen felhő sincs az égen. Biztos ez a szép, a képeslapra illő, a giccses.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.