Dante oroszlánjai
Álmos kora délutáni napsütésben araszolunk a Csepel Művek gyárépületei között. Rézmű utca, Lakatos utca, Csőhegesztő utca, Erőmű-kapcsolóház utca. Mintha eltévedtünk volna, jelzi a GPS, a Színesfémen jövünk, pedig a Bronzöntőn kellene! Megvárjuk, hogy egy darus kocsi szépen kitolasson előttünk, majd a zsákutca végén fogad a kapu felirata: Studio Gabor M. Szoke. Jobbra óriási polipszobor őrzi a parkoló autókat, balra kardszárnyú delfin ugrik nagyot a képzeletbeli vízből.
A kapun besétálva kétoldalt hosszú hangárok mentén még néhány állat sorakozik: cápák, jól megtermett bálna, jegesmedve, lobogó sörényű unikornis és egy hatalmas, zilált pulikutya.
– A puli betonvas rudakból van összerakva, és több mint három tonnát nyom, a jegesmedve pedig hungarocell tévésdobozokból áll, környezetvédelmi projektre készült – avat be Szőke Gábor Miklós, a gyártelepen kószáló összes állat megálmodója. A stúdió főbejáratát az egyiptomi mitológiából ismert, két Anubisz-szerű ülő kutyafigura őrzi. Amelyik nem vicsorog, az Dante: a szobrász egykori kutyájának emléket állító szobor. A Dante-motívum végigkíséri a művész karrierjét, és jelen van szinte az összes térben: a piros ajtókon kinyúló karomként, maszkként a falakon vagy a szobrász logójában.
Tovább