Az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörésének időszakában a császári-királyi hadsereg 12 huszárezrede közül csupán négy állomásozott idehaza, míg nyolc regiment szerte a Habsburg Birodalomban: Galíciában, Csehországban, Morvaországban, Ausztriában és Észak-Itáliában tartózkodott. Ezért a kinevezett első felelős magyar kormány azon fáradozott, hogy Magyarországról vezényeljék el a császári ármádia idegen ajkú alakulatait, s helyükre a magyar kiegészítésű ezredek kerüljenek. Megindult a huzavona Bécs és Pest között, majd amikor kirobbant a délvidéki „kis háború”, annak híre a külhoni magyar ezredekhez is eljutott. Elsőként a Galíciában – a hajdani Gácsországban – állomásozó 6. Württemberg-huszárezred (Ezredtulajdonosa: I. Vilmos württembergi király) egyik századának állománya döntött úgy, hogy tisztjeiket magukkal hozva a veszélyben forgó magyar haza védelmére sietnek.
Meglepő tény derült ki egy időszámítás előtti napkitörésről
A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység egy erős napkitörés, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt.