Az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörésének időszakában a császári-királyi hadsereg 12 huszárezrede közül csupán négy állomásozott idehaza, míg nyolc regiment szerte a Habsburg Birodalomban: Galíciában, Csehországban, Morvaországban, Ausztriában és Észak-Itáliában tartózkodott. Ezért a kinevezett első felelős magyar kormány azon fáradozott, hogy Magyarországról vezényeljék el a császári ármádia idegen ajkú alakulatait, s helyükre a magyar kiegészítésű ezredek kerüljenek. Megindult a huzavona Bécs és Pest között, majd amikor kirobbant a délvidéki „kis háború”, annak híre a külhoni magyar ezredekhez is eljutott. Elsőként a Galíciában – a hajdani Gácsországban – állomásozó 6. Württemberg-huszárezred (Ezredtulajdonosa: I. Vilmos württembergi király) egyik századának állománya döntött úgy, hogy tisztjeiket magukkal hozva a veszélyben forgó magyar haza védelmére sietnek.
A fekete csákót, búzavirágkék öltözetet, fekete-sárga zsinórokat és sárga gombokat viselő Württemberg-huszárok garnizonja 1848 tavaszán a galíciai Brzezany városa volt, ám alosztályaik szétszórva, a város környékén voltak bekvártélyozva. Az ezred ezredesi osztálya 2. századának élén zádorfalvi és lenkei Lenkey János századkapitány (főszázados) állt, aki már huszonhat esztendeje ette a császár kenyerét, és százada Mariampolban tartózkodott.
A forradalmi hullám a lengyel területeket is elérte, így március 22-én Lenkey századát Stanislau városába vezényelték az ottani helyőrség megerősítésére. A lakosság barátkozni kezdett a hajdúsági származású huszárokkal, akiket rávettek arra, hogy dolmányukra magyar kokárdát tűzzenek. Így tértek vissza a huszárok borgőzös fejjel a kaszárnyába, ahol találkoztak parancsnokukkal, ezért másnap nem véletlenül hirdették ki a napiparancsban, hogy a huszár csak „komisz” mundérban szép. A kokárdák akkor lekerültek az egyenruhákról.
Április 27-én, amikor Lenkey tisztjeivel együtt színházban volt, a tüntetők báró kalyáni Kalliány József vezérőrnagy szállása elé vonultak. A tervezett macskazene azonban elmaradt, mert a karhatalomként kivezényelt fekete hajtókás, fehér gombos 58. István főherceg-sorgyalogezred lengyel bakái puskatussal láttak neki a tömegoszlatásnak. Az ebből kialakult tömegverekedésbe a lengyelekkel szimpatizáló huszárok egy csoportja is belekeveredett, és csak a hazahívó trombitaszóra tértek vissza a kaszárnyába. A demonstráció szétkergetésekor harminc civil sérült meg és Hossowski – más forrás szerint Dębicki – gróf meghalt. Halálát családja és a városi polgárság nemzeti ügynek tekintette, az elhunytat a család kastélyában ravatalozták fel, ahová a lengyelek mellett csupán a huszárokat engedték be.