Szamovár a főváros közepén

Ötven évvel ezelőtt avatták fel Magyarország egyetlen oktatóreaktorát a Műegyetemen. A bázis 1971 júniusa óta szolgálja a nukleáris gyakorlati oktatást és képzést. A világon – így Európában is – egyre kevesebb kimondottan oktatási célú reaktor működik.

Akár további évtizedekig működhet a különleges berendezés Forrás: BME

A hatvanas években már égető problémát jelentett, hogy Magyarország energiahordozókban szegény ország. Ugyanakkor ismertté vált, hogy – a magyar igényekhez mérten – jelentős uránkészleteink vannak. 1961-ben felmerült a gondolat, hogy az országban egyetemi atomreaktort kellene építeni. Az elkészült terveket kiküldték a Szovjetunióba a moszkvai Kurcsatov Intézetbe. A szovjet szakemberek a terveket megfelelőnek találták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt részben tréfásan azzal indokolták, hogy ekkora reaktorral nem is lehetnek problémák, hiszen „akkora, mint egy szamovár”. – Valóban, a reaktor aktív zónája – az a térrész, ahol a fűtőelemek találhatók és ahol a láncreakció végbemegy – nagyon kicsi, belefér nagyjából egy fél méter élhosszúságú kockába. Az eredetileg tíz kW-os teljesítményű reaktorral sem akkoriban, sem manapság nem állítanak elő villamos energiát, ez lehetetlen is lenne a kis teljesítmény és alacsony vízhőmérséklet miatt – tájékoztatott Czifrus Szabolcs, a BME Nukleá­ris Technikai Intézet igazgatója. A reak­tor hűtőközege víz, amelynek maximálisa hőmérséklete nem haladja meg az ötven Celsius-fokot – egy atomerőműben jellemzően háromszáz Celsius-fok körül van a hűtővíz hőmérséklete. A Műegyetem campusa jó helynek bizonyult. Nyitott létesítményről van szó, azaz, aki szeretne, a meghirdetett nyílt napokon és rendezvényeken ellátogathat az oktatóreaktorba. Évente mintegy 1500-2000 középiskolást fogadnak fizikaóra részeként, akik megtapasztalhatják, hogy az atomenergia előállítása nem valami misztikus dolog, hanem hozzáértő, tapasztalt szakemberek kezében jól kontrollált, biztonságos tevékenység.

Az 1973-ban egyetemi intézetté nyilvánított reaktor indítása óta több kisebb-nagyobb módosításon esett át. Az irányítórendszer 1979-es modernizációja után 1980-ban az aktív zóna módosítása lehetővé tette a maximális teljesítmény növelését az eredeti tízszeresére, száz kW-ra. 2016 nyarán és őszén zajlott le az épület komplex villamos- és épületgépészeti felújítása. A létesítmény üzemeltetési engedélye 2027-ig érvényes, de az üzemeltetők mérései, elemzései szerint semmi akadálya nincsen – mondja a professzor –, hogy akár ezt követően még több évtizedig üzemelhessen. Természetesen ehhez bizonyos berendezéseket, részegységeket cserélni kell, illetve meg kell majd újítani.

Akár további évtizedekig működhet a különleges berendezés
Fotó: BME

Czifrus Szabolcs szerint a nukleáris oktatásban egyaránt használnak szimulátorokat és oktatóreaktort. Ezek kiegészítik egymást: vannak olyan műveletek, folyamatok, melyeket egy hallgató a valóságban soha nem végezhetne el biztonsági okokból. Ezeknek a megértéséhez, tanulmányozásához jók a szimulátorok. Viszont például sugárzó anyagot előállítani vagy valódi reaktor aktív zónájában méréseket végezni nem lehet szimulátoron. Az ilyen típusú munkákhoz csak valós létesítményben lehet tapasztalatot szerezni. Az intézetvezető szerint az oktatóreak­torban maximálisan garantált biztonság és felügyelet mellett végezhetik a hallgatók az említett méréseket.

Az oktatóreaktor jelenleg is azzal a fűtőelemkészlettel üzemel, amelyet 1971-ben, illetve 1980-ban betettek a reaktorba. Nagyon kis mennyiségről, alig harminc kilogramm uránról van szó, amelynek a cseréjére eddig nem volt szükség. A kiégett fűtőelemeket a későbbiekben vagy a paksi atomerőmű által is használt átmeneti tárolóban lehet elhelyezni, vagy államközi szerződéssel Oroszországba lehet majd visszaszállítani, ahol gondoskodnak azok újrahasznosításáról.

Mesterséges lúgosítással ellensúlyozható lehetne az óceán savasodása

Az óceán mesterséges lúgosításával ellensúlyozni lehetne a savasodással összefüggő változásokat az ausztrál Nagy-korallzátony területének csaknem egészén – állapították meg az ausztrál nemzeti tudományos intézet (CSIRO) szakemberei.

Tovább...