„A rádiósugárzás valószínűleg állandó, de a Junónak a megfelelő helyen kell lennie ahhoz, hogy meghallgassa„ – mondta Yasmina Martos, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa.
A rádióhullámok a forrásból egy olyan üreges kúp falai mentén lépnek ki, amely a Jupiter mágneses terének erősségéhez és alakjához igazodik, és amelyet a Jupiter mágneses terének erőssége és alakja irányít. A Juno csak akkor fogadja a jelet, amikor a Jupiter forgása ezt a kúpot az űrszonda irányába viszi, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy világítótorony jelzőfénye rövid időre rávilágít egy tengeren lévő hajóra.
A Juno adatai alapján a kutatócsoport kiszámította, hogy a rádióhullámokat generáló elektronok energiája jóval nagyobb, akár 23-szorosa is lehet a korábban becsültnek. Emellett az elektronoknak nem feltétlenül kell vulkanikus holdról származniuk. A csapat szerint lehetnek például a bolygó mágneses mezejében (magnetoszférában), vagy származhatnak a Napból a napszél részeként.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: YouTube
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!