Főkötő volt a szentély alatt

Újraíródik az erdélyi sztánai református templom története: az eredetileg XV. századinak hitt épületről kiderült, hogy jóval régebbi falak találhatók a vakolat és a padló alatt. A felújítási munkát tavaly márciusban kezdték el, a régészeti feltárás idén május közepén ért véget. Azóta a leleteket dolgozzák fel.

Forrás: Mordovin Maxim

A magyar régészcsapatot irányító Mordovin Maxim, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet docense szerint a feltárás során előkerült szentély arról tanúskodik, hogy a kora Árpád-korban már állt az épület elődje. Megtalálták a korai templom nyugati falát is: sikerült kimutatni, hogy a mostani templom déli és északi falának egy-egy szakasza szintén legalább nyolcszáz éves. Az ELTE docensétől tudjuk, hogy az első templom koráról az épület alaprajzi kialakítása árulkodik, vagyis a szentély félköríves alaprajza, illetve a hozzá kapcsolódó padlómaradványok leletanyaga.

A szentélyben előkerült koporsós sírban egy fiatal nő csontvázára bukkantak, fején főkötővel, mellkasán apró, vasból készült franciakapcsok maradványaival. A főkötő a XVI. század első felére keltezhető, jellegzetes darab, de régészeti szempontból egyedülálló egy ilyen finom, aprólékos és sérülékeny tárgy előkerülése. Egy ilyen tárgy igen nehezen marad épségben a sírban – a régész szerint talán a jelentős mélységből adódó különleges talajviszonyok és a sír bolygatatlansága védte meg az arany-ezüst szálas csipkét –, de több korszakból akad példa a használatukra a Kárpát-medencéből. III. Béla felesége, Antio­chiai Anna fején a székesfehérvári bazilikában hajhálót találtak, jelenleg ez a legkorábbi ismert darab hazánk területéről. Szombathelyen, a Szent Márton-plébániatemplom egyik kriptájából került elő a sztánai főkötőhöz hasonló, a XVII. századra keltezhető darab.

Borítókép: Az első templom koráról az épület alaprajza árulkodik (Mordovin Maxim)