Egyre gyorsabban tágul a világegyetem – megfejtették, hogy miért

Két friss kutatás szerint is a sötét energia egy korábban ismeretlen új formája magyarázhatja meg, hogy az elméleti jóslással szemben miért tágul gyorsulva az univerzum. Az asztrofizikusok a sötét energiának egy új, az ősrobbanás után háromszázezer évig létező nyomaira bukkantak, és a kozmológusok szerint ez lehet az a titokzatos anyag, ami az univerzumot folyamatosan gyorsuló tágulásra kényszeríti – olvasható az Origó cikkében.

De mi is az a titokzatos sötét energia?

A kozmológiai szakirodalomban a sötét energia olyan, az egész univerzumot kitöltő hipotetikus energiaforma, amely antigravitációs hatású, vagyis negatív nyomást fejt ki. Albert Einstein 1916-ban publikált általános relativitáselméletéből az következik, hogy a sötét energia negatív nyomása nagy távolságokon semlegesíti a gravitációs vonzást.

Jelenleg ez, a sötét energiára vonatkozó teória a legáltalánosabban elfogadott magyarázat arra a csillagászati megfigyelésekkel is alátámasztott tényre, hogy az univerzum gyorsulva tágul. A számítások szerint az általunk ismert einsteini (véges, de határtalan) univerzum 74 százalékát teszi ki a titokzatos sötét energia, 22 százalékát a sötét anyag (olyan, csillagászati műszerekkel megfigyelhetetlen anyagfajta, ami semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki) 3,6 százalékát a csillagközi gáztömeg adja ki, és csupán a fennmaradó 0,4 százalék alkotja a csillagok és egyéb égitestek tömegét.

Az egyik megközelítés szerint a sötét energia egyenletesen tölti ki a teret, vagyis konstans energiasűrűségnek számít, más értelmezésben viszont egy olyan dinamikus erőtér, amelynek térben és időben is változhat az energiaszintje. Az ezt a két megközelítést egyesítő úgynevezett Lambda-CDM modell pedig igen jól egyezik az empirikus csillagászati megfigyelésekkel is.

Érdemes megjegyezni, hogy a sötét energiára vonatkozó első bizonyítékok magyar csillagászoktól, Paál Györgytől és munkatársaitól származnak,

akik már 1992-ben a rádió és optikai kvazárok vöröseltolódásából a sötét energia létezésére következtettek.

Az 1990-es évek végén más kutatók az úgynevezett Ia típusú szupernóvák megfigyeléséből jutottak ugyanerre a konklúzióra. A 2000-es évek elején további források, így például a gravitációs lencsék, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás,

valamint a szupernóvák pontosabb megfigyelései is megerősítették azt, hogy az univerzum gyorsulva tágul.

Ez a felfedezés 2011-ben fizikai Nobel-díjat ért három kutató, Samuel Perlmutter, Brian P. Schmidt, valamint Adam Riesset számára.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Pexels