A kisbolygót először 2020-ban figyelték meg, ám csak most sikerült kétséget kizáróan igazolni, milyen kategóriába tartozik - olvasható az Origo cikkében.
A trójai aszteroidák viszonylag kis méretű űrsziklák, amelyek egy pályán osztoznak egy bolygóval, és stabil pályán keringenek a bolygó anyacsillaga körül.
Korábban már azonosítottak egy ilyen aszteroidát, ez volt a 2010 TK7 objektum, majd 2020-ban sikerült megtalálni társát, a 2020 XL5-t is.
A 2020 XL5 trójai aszteroidaként történő azonosítása azt erősíti meg, hogy a 2010 TK7 nem egy ritka kivétel volt, és valószínűleg jóval több ilyen objektum lehet a Föld közelében
– nyilatkozta a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerzője, Toni Santana-Ros, aki szerint új égboltfelmérési programokkal meg lehetne találni a trójai kisbolygók maradékát is.
A 2020 XL5 objektumot 2020 decemberében szúrta ki a Pan-STARRS 1 program hawaii teleszkópja, majd ezt követően felvették a Nemzetközi Csillagászati Unió Kisebb Bolygók Központjának adatbázisába. Egy amatőr csillagász, Tony Dunn a kisbolygó pályáját is kiszámolta, eszerint a 2020 XL5 a Föld-Nap rendszer negyedik Lagrange-pontja (L4) körül kering. Érdekesség, hogy ugyanebben a régióban található az elsőként felfedezett trójai aszteroida is.
Lagrange-pont (librációs pont)
A Lagrange-pont (librációs pont, illetve L1, L2, L3, L4, L5 pontok) a csillagászatban a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a geostacionárius pályához.
Felfedezése idején a 2020 XL5 pályája még nem volt teljesen feltérképezve, így nem lehetett tudni, hogy csak egy közeli űrszikláról van szó, aminek pályája keresztezi a Földét, vagy egy valódi trójai aszteroidáról beszélhetünk. A chilei SOAR (Southern Astrophysical Research) távcső, valamint az arizonai Lowell Discovery Teleszkóp és az Európai Űrügynökség Optikai Földi Állomása ezért tovább vizsgálta az égitestet, és igazolták, valóban egy trójai kisbolygó van a közelben.
Az is kiderült, hogy a 2020 XL5 1,2 kilométer átmérőjű, szénben gazdag, viszonylag sötét aszteroida, és a leggyakoribb, úgynevezett C típusú kisbolygóosztályba tartozik.
Számítások szerint még legalább 4000 évig követ minket, majd elszakad tőlünk. Addig azonban tovább lehet vizsgálni, sőt, akár robotot is küldhetünk rá a közeljövőben - olvasható az Origo cikkében.
Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.
Borítókép: A 2020 XL5 művészi illusztrációja (FORRÁS: NOIRLAB/NSF/AURA/J. DA SILVA/SPACEENGINE)
