Csengeri távlatok

Kisebb csoda, hogy a Szatmár vármegyei Csenger a határon belül maradt.

Kisebb csoda, hogy a Szatmár vármegyei Csenger a határon belül maradt, hiszen tudjuk, „jószomszédaink” még a mainál is jóval kisebb Magyarországot szerettek volna látni a világtérképen.

E kisváros – amely híres arról, hogy itt látható egyhelyütt a legtöbb Makovecz Imre tervezte épület – jelenleg a magyar–román országhatáron fekszik, s alig húsz kilométer választja el Szatmárnémetitől, amelyhez természetszerűen ezer szál fűzte egykoron. Ám, amikor Észak-Erdéllyel együtt a vármegyeszékhely is visszatért, és megszületett ez a képeslap, a trianoni gúnyhatár emléke már épp eltűnőben volt errefelé.

A régi Magyarország egyik legtermékenyebb képeslapkiadója, Weinstock Ernő jegyzi ezt az 1941 körüli csengeri kiadást a Royal és Korona vendéglővel, valamint a városka többi nevezetességével. A „képeslapkirály” maga terjesztette a postákon jellegzetes, Budapesten nyomtatott lapjait, így az sem kizárt, hogy a mozaiklap jobb sarkában megbúvó postahivatalban is ő maga intézkedett annak idején. A mi lapunk is minden bizonnyal Csengeren kellett volna landoljon, mert akitől annak idején beszereztem úgy mesélte, hogy egy régi dél-pesti raktárban bukkant rá, ahol több Weinstock-lap szunnyadt szépen előcsomagolva. Állítólag a második világháború végének zűrzavarában lettek hátrahagyva e postakész küldemények.

Forrás: Balázs D. Attila

Az itt látható példány is érintetlenül élte túl Budapest ostromát, és az utána jött nemzetzsaroló, hazamegfojtó, uniformizált és kegyetlen kommunista korszakot egy raktár mélyén. Lapunk 80 év után is olyan minőségű, mintha most jött volna ki a nyomdából. Mintha startra készen állna, hogy valaki megírja, bélyeget ragasszon rá, s a posta elröpítse Csengerről a magyar Kárpátaljára, Erdélybe, a Felvidékre, Nyugat-Magyarországra vagy a Délvidékre.

Forrás: Balázs D. Attila

Az Időutazás a magyar múltba 75. részében Felső-Magyarországi tájakon bandukolunk tovább egy másik érdekes régi képeslap segítségével.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: 1941 táján kiadott csengeri mozaiklap. Kiadó: Weinstock Budapest. Készült a fővárosi Forrás nyomdában (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)