A műalkotást Abraham Bredius, a hágai múzeum akkori kurátora vásárolta 1921-ben. Ő is meg volt róla győződve, hogy a vázlat Rembrandt kezének munkája. Azonban szakértők később másolatnak minősítették a festményt. Egyik fő érvük az volt, hogy a vázlat nélkülözte a holland mesterre jellemző pontos, finom ecsetvonásokat.
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy olajvázlatról van szó” – hangsúlyozta Giltaij.
Rembrandt rendszerint nagyon pontos és kifinomult, miközben ez a kép meglehetősen elnagyolt. Ennek az az oka, hogy az olajvázlat egy másik festmény előkészítő szakasza. Ebben akarja szemléltetni a kompozíciót és a későbbi festményre vonatkozó kezdeti elképzeléseket
– mutatott rá a szakértő.
A képet restauráló Verhave elmondta: a műről infravörös reflektográfia és röntgenfelvétel is készült, amelyek érdekes részleteket fedtek fel.
Alaposabb vizsgálatot követően kiderült, hogy a művész alkotás közben többször módosította a vázlatot, ami kreatív folyamatra utal – árulta el Verhave.
Ez azt jelenti, hogy a festő munka közben többször meggondolta magát
– magyarázta.
„Egyértelműen nem egy másik festményt másolt” – szögezte le.
A kutatásból az is kiderült, hogy az alkotó ecsetkezelése megegyezett a nagy holland mesterével.
A vázlat emellett összefüggésbe hozható Rembrandt egyik 1633-as alkotásával, amely szintén A kereszt felállítása címet viseli. Ez a festmény jelenleg a müncheni Alte Pinakothek Múzeumban található.
A két szakértő elküldte kutatását az amszterdami Rijksmuseumnak, amely egy saját elemzést követően helyt adott érvelésüknek.
Borítókép: Mégis eredeti lehet egy Rembrandt-másolatnak minősített vázlat (Fotó: EPA/Koen van Weel)
