Az 1990-es években a kutatók egy-egy felnőtt és gyermek, valamint egy-egy kutya, ló és valószínűleg sertés elhamvasztott maradványait tárták fel az angliai derbyshire-i viking temetőben. A combcsont-, a koponya- és a bordatöredékek korábban elvégzett radiokarbonos kormeghatározása kiderítette, hogy az emberek a VIII. és X. század között haltak meg. Ezt a dátumot 873-ra szűkítették le, köszönhetően a IX. századi angolszász krónikának, amely feljegyzi, hogy abban az évben egy viking hadsereg telelt a helyszín közelében.
Hogy az állatok honnan származnak, az egészen mostanáig rejtély maradt. A rettegett skandináv jövevényekről köztudott volt, hogy lovakat loptak Angliában. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy a viking hajók túl kicsik voltak ahhoz, hogy állatokat szállítsanak rajtuk Skandináviából a Brit-szigetekre. (Ennek némileg ellentmond, hogy az Anglo-Saxon Chronicle egyik bejegyzése alapján a vikingek lovaikkal együtt Franciaországból Angliába költöztek 892-ben, de korábban nem találtak bizonyítékot ilyen mozgásra.) A Plos One lapban közölt tanulmány szerzői – az angliai Durham Egyetem és a belgiumi Vrije Universiteit Brussel munkatársa, Tessi Löffelmann, illetve kollégái – a stroncium izotópjaihoz fordultak, hogy feltárják a temetőben feltárt emberi és állati maradványok származási helyét. Azért a stronciumra koncentráltak, mert ez az elem az ételekből felszívódva idővel felhalmozódik a csontokban, és egyértelműen jelzi, hol élt az egyén.
A gyermek maradványaiban a stroncium aránya megegyezett a temetkezési helyen növekvő cserjékben mért értékkel, ami arra utal, hogy a fiatal rövid élete nagy részét – ha nem az egészet –Angliában töltötte.
A felnőtt és három állat csontjában talált stronciumizotópok aránya viszont lényegesen eltért a helyi viszonyoktól – állapította meg a csapat. Ez arra utal, hogy haláluk előtt viszonylag kevés időt töltöttek az országban. Az izotópok a Közép- és Észak-Svédországban, illetve Finnországban tapasztalt arányokat mutatták, ami a férfi és a három állat skandináv eredetére utal. – Az izotópelemzés egyik előnye, hogy pontosan meghatároz olyan szempontokat, amelyekről korábban végtelen sokat vitatkozhattunk – mondja Marianne Moen, az Oslói Egyetem régésze. A stroncium használata a hamvasztott maradványok elemzésére is alkalmas, logikus eszköz a régen élt emberek mobilitásának megértéséhez.
Az izotópelemzés segített feltárni, hol éltek ezek az egyedek és mikor pusztultak el, de nem adott választ arra, hogy a kutyát, a lovat és a disznót miért vitték Angliába.
Ebben segíthetnek a történelmi feljegyzések. Tessi Löffelmann, aki szerint a korai skandináv hajók kis mérete és az a tény, hogy az állatokat és az embereket együtt temették el, azt sugallja, hogy a vikingek társasági célból hoztak magukkal egyes állatokat. – Csak válogatott állatok tehették meg ezt az utat. Fontosak voltak az adott személynek. Együtt élték le az életüket, és a haláluk is közös volt – feltételezi Tessi Löffelmann.
Borítókép: elhamvasztott állati és emberi csontok a lelőhelyről (Fotó: University of York/Julian Richards)
