Az alapvető kémiai anyagok, amelyek egy primitív élő szervezet felépítéséhez kellenek, vagy a Földön kívülről érkezhettek, vagy itt helyben keletkezhettek. Tudjuk, hogy a földi élet fennmaradásához folyékony vízre van szükség, ezért valószínűleg vizes környezetben alakult ki először az élet. De a víz önmagában nem elég – energia is kell, ami vagy a Napból, vagy az óceán fenekén lévő geotermikus hőből származott.
Körülbelül 4,6–4 milliárd évvel ezelőtt a Föld nagyrészt óceáni világ volt, időnként vulkáni szigetek emelkedtek ki a vízből. Az élet eredetével kapcsolatos egyik elmélet szerint a Nap ultraibolya sugárzása segítette a komplex molekulák létrehozását a vulkáni szigetek sekély vízmélységű medencéiben. Eloi Camprubi-Casas biológus, aki az élet eredetét tanulmányozza a Texas Egyetemen, úgy véli, hogy az ultraibolya-sugárzás reakcióképes molekulákat hozott létre, amelyek nagyobb valószínűséggel egyesültek olyan összetettebb molekulákká, amelyek az élet építőköveihez szükségesek.
A Live Science tudományos portálnak nyilatkozó szakember szerint azonban az ultraibolya sugárzás mindent lebont. Tehát még az elsőként kialakuló összetett molekulák is szétestek a napsugárzás miatt. Ezért gyanítja Eloi Camprubi-Casas, hogy az élet a tengerfenéken kezdett kialakulni.
Erre pompás helyek az úgynevezett hidrotermális kürtők, amelyek leggyakrabban az óceánközepi lemezhatárok közelében, az óceánok fenekén alakulnak ki. A repedésekben a forró magma felhevíti a vizet, ami a magas hőmérsékleten sok ásványi anyagot old ki. Miután a hasadékból kijut a keverék, a pár fokos tengervíz lehűti, emiatt az ionok egy része kicsapódik és lerakódik a nyílások peremén, lassan kialakítva e meleg források jellegzetes kéményformáját.
