Az ózonréteg 15-35 kilométeres magasságban lebegő, három oxigénből álló ózon-molekulákból áll. Ez a réteg mintegy hatszázmillió éve alakult ki, miután a Föld légkörében egymilliárd évvel ezelőtt megnőtt az oxigén koncentrációja. Az ózonréteg védi a földi életet a Nap káros ultraibolya-sugárzásától, de a XX. század második felében egyes vegyi anyagok kibocsátása miatt csökkent az ózonmolekulák száma a légkörben. Ennek eredményeként évről évre hatalmas méretű ózonlyuk nyílt az Antarktisz felett. Pontosabban nem lyukról van szó, hanem az ózonréteg drasztikus elvékonyodásáról.
Nem ózonlyuk, hanem az ózonréteg drasztikus elvékonyodása
Elsőként az 1970-es években tapasztaltak ózonkoncentráció-csökkenést az Antarktisz felett. 1974-ben Paul Crutzen, Sherwood Rowland és Mario Molina kimutatta – közleményük a Nature folyóiratban jelent meg -, hogy a fogyatkozás valóságos jelenség, amit egyes vegyi anyagok okoznak. A felfedezésért a három tudós kémiai Nobel-díjat kapott 1995-ben. Ezek a vegyi anyagok az úgynevezett halogénezett szénhidrogének közé tartozó CFC-k (chlorofluorocarbon), melyeket hajtógázként és hűtőközegként használtak évtizedekig. Ezek a gázok eljutottak a sztratoszférába, ahol a Nap ultraibolya-sugárzása felszakította a szén- és a klóratomok közötti kötést. A szabad klóratomok pedig az ózonmolekulák lebomlását idézték elő.
Az Antarktisz felett kialakuló ózonlyuk szeptember közepe és október között éri el maximális méretét, majd december végére az ózonszint normalizálódik. Az antarktiszi ózonlyuk legnagyobb, 29,6 millió négyzetkilométeres kiterjedését 2006-ban érte el.
Tavaly közel 25 millió négyzetkilométeresre nőtt, ami nagyjából Észak-Amerika területének felel meg. Kivételes esetekben, mint 1997-ben, 2011-ben és 2020-ban előfordulhat az Északi-sarkvidék felett is ózonlyuk, de rendszeresen az Antarktisznál alakul ki. (Magyarország felett az ózonréteg elvékonyodása néhány százalékot ért el.)
Az antarktiszi ózonlyuk felfedezését Joe Farman, Brian Gardiner és Jonathan Shanklin 1985-ben jelentett be szintén a Nature-ben, két antarktiszi mérőállomás adatai alapján. Ez a felismerés vezetett el a montreali jegyzőkönyv 1987-es elfogadásához, ami a lényegében megtiltotta a CFC-k gyártását és forgalmazását.
Az antarktiszi ózonréteg valamikor 2070 körül helyreállhat
A NOAA új kutatása szerint az ózonréteget károsító vegyi anyagok koncentrációja – erről az euronews.com számolt be - valamivel több mint ötven százalékkal csökkent a sztratoszféra középső szintjén az 1980-as évekhez képest. Ez „jelentős mérföldkő” a gyógyulás felé vezető úton. Az ózonréteg visszaépülése akkor folytatódik, ha a káros vegyi anyagoknak a légköri szintje tovább csökken. Ezeknek a koncentrációja az Antarktiszon, ahol minden évben megjelenik az ózonlyuk, szintén csökken, de lassabb ütemben. A NOAA előrejelzése szerint az antarktiszi ózonréteg valamikor 2070 körül helyreállhat. (Az ózonlyuk változását a Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) követi nyomon.)
