Indiában a nők mindössze egy százaléka vett részt valaha is emlőrákszűrő programon. Egy vak és gyengénlátó nőkből álló csapat azon dolgozik, hogy ez megváltozzon – derül ki a BBC riportjából.
A délnyugat-indiai Gudzsarát állam Vapi városában, egy távoli, kormányzati fenntartású egészségügyi központban lévő üres szobában Meenakshi Gupta egy női mell ábráját tartja, amelyre öt Braille-írással jelölt szalagot ragasztottak. Az ágyon ülő nőhöz szólva azt mondja, a mellére bőrbarát tapaszt ragaszt, majd az ujjbegyével kitapogatja, nincs-e rendellenesség.
Gupta megkéri a nőt, hogy vegye le a felsőruházatát, kézfertőtlenítőt használ, és megkezdi a rutinvizsgálatot. A szalagokkal négy zónára osztva a mellkasát, 30-40 percig tapogatja a mell minden centiméterét különböző nyomással, majd a számítógépén dokumentálja a megállapításait. A páciens kórtörténetével együtt Gupta később elküldi a leleteit egy orvosnak, aki diagnosztizálja az esetleges rendellenességeket, és tanácsot ad a további vizsgálatra vonatkozóan.
Gupta, Delhiben élő orvosi tapintásos vizsgáló (MTE), amely egy egészen új és feltörekvő szakma a vak és látássérült nők számára Indiában és Európában. Bölcsészdiplomával rendelkezik, születése óta vak, és kilenc hónapig képezte magát a tapintásos mellvizsgálatra, a klinikai mellvizsgálat egy speciális formájára. Gupta vaksága nem mellékes a munkakörében, hanem olyasmi, ami nagyban segíti a munkáját.
Tanulmányok bebizonyították, hogy vizuális információ hiányában a vakok agyában fokozott érzékenység alakulhat ki a hallás, az érintés és más érzékszervek és kognitív funkciók terén.
Frank Hoffmann, egy Németországban élő nőgyógyász, aki az MTE ötletét kidolgozta, megállapította, hogy az
MTE-k kiterjedt vizsgálataik során akár hat-nyolc milliméteres csomókat is képesek felismerni.
Nem publikált kutatásai szerint ez kisebb, mint az a 10-20 mm-es csomó, amelyet sok, látássérüléssel nem rendelkező orvos talál a vizsgálatok során.
