Becslések szerint az időskori kognitív hanyatlás mintegy 55 százalékáért az Alzheimer-kor tehető felelőssé. A kór kialakulásában az öregedés az egyik leglényegesebb tényező, mivel 65 éves kor fölött a betegség létrejöttének rizikója öt évente megduplázódik. A gondolkodási képességek – így a memória, a tájékozódás és a beszédfunkciók – folyamatos romlásával, végül demencia kialakulásával járó idegrendszeri betegség a fejlett világban a hatodik leggyakoribb halálozási tényező. Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben az Alzheimer-betegek száma akár háromszorosára emelkedhet, így a betegség egészségügyi és szociális kiadásai meghaladhatják a többi idegrendszeri kórkép terheit is.
Ez a betegség a fejlett világban a tartós egészségkárosodáshoz és alacsony életminőséghez vezető okok között messze az élen van, főként progresszív és krónikus természete miatt. Ugyancsak jelentős probléma, hogy míg a klasszikus népbetegségekhez kötött halálozás csökken, addig a kórral kapcsolatos halálozások száma szinte exponenciálisan növekszik.
A betegség óriási terhet jelent az érintettek gondozásában résztvevő családtagoknak is. Az Egyesült Államok statisztikáit tekintve a jelenség 16 millió családot érint, több mint 18 milliárd óra fizetetlen szabadsághoz vezet évente.
A 2022 őszén az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben (OMIII) létrejött Neurokognitív Kutatási Központ kiemelt célja, hogy a bizonyos európai országokban már rutinszerűen használt agyvízelemzést beemelje az Alzheimer-kór hazánkban is elérhető klinikai diagnosztikai sorába, amely által az érintett betegek majdnem százszázalékos pontosságú diagnózishoz juthatnak. A Semmelweis Egyetemmel közösen bevezetett eljárással az Alzheimer-kórra jellegzetes patológia nagy biztonsággal ítélhető meg. Az ilyen módon megismert patológia azonban nemcsak a klinikai döntések alapja, hanem fontos kutatási kérdések megválaszolását is segíti.