– Egy alkalommal arról beszélt, hogy amikor orvostanhallgatóként Angliában először látta, ahogy egy idegsebész megnyitotta egy ember koponyáját, eldőlt a szakmai sorsa. Fantasztikus élmény volt. Ma is elbűvöli a látvány, vagy több ezer műtét után az agy csupán egy szerv?
– Az idegrendszer mindig csodálattal tölti el az embert, akár a tökéletes anatómiát, akár a funkciót vizsgálja. Egyfajta adományként élem meg, hogy naponta betekinthetek az ember személyiségét, szívverését, emlékeit meghatározó világába. Ez nemcsak vizuális, hanem hatalmas intellektuális élmény is, hiszen az ember személyiségének központja, a maga materiális valóságában tárul elénk. Ez az élmény naponta erősíti az érdeklődést, motiválja az embert. A mi szakmánkban, itt az intézetemben, úgy látom, kevesebben panaszkodnak kiégésről.
Transzcendens pillanatok
– Az orvosi pálya csúcsának tartják az agysebészetet. Miért más ez, mint például a baleseti sebészet?
– Orvosként szakmától függetlenül mindannyian a gyógyításra tettük fel az életünket. Egy vakbélműtét ugyanúgy életet menthet, mint amikor agyvérzést operálunk. Kevés idegsebészt ismerek, aki mást választana, ha újrakezdhetné. Karinthy Frigyesnek betegként is olyan élmény volt koponyája körüli utazás, hogy könyvet írt róla. Akkor képzelje el, milyen ez az utazás nap nap után a koponyán belül. Transzcendens pillanatok ezek.

– Szakmai pályafutását Budapesten, a Központi MÁV Kórház Ideggyógyászati és Idegsebészeti osztályán kezdte. Egyenes út vezetett az agysebészethez?
– Orvostanhallgatóként a városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára jártam, azzal a nem titkolt céllal, hogy szívsebész leszek. Ott ismertem meg Szabó Zoltán professzort, akinek a nevéhez az első hazai szívátültetés fűződik. Az angliai egyetemi nyári gyakorlaton szerzett élményeim azonban az idegsebészet felé fordították az érdeklődésemet.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!