A szerencsi Zempléni Múzeum ma mintegy egymillió darabból álló képes levelezőlapok gyűjteménye egyedülállóan gazdag. Már akkor jelentős anyaggal büszkélkedhetett, amikor dr. Petercsák Tivadar 1976-ban az intézmény igazgatója lett. Így szinte belecsöppent e kutatási témába. A gyűjtemény alapját a helyi orvos, dr. Petrikovits László vetette meg, aki több mint 400 ezer darabos képes levelezőlapokat magába foglaló kollekcióját a múzeumra hagyta.
– Hatalmas kultúrtörténeti jelentőségűek a különböző tematikájú képes levelezőlapok. A városképeket, eseményeket ábrázolók például a helyi történelem értékes forrásai, gyakorta megjelennek albumokban, időutazást kínálnak, erősítik a helybeliek kötődését. A képeslapokon megjelentek a képzőművészet korabeli értékei, az egyes tájakra jellemző népviseletek, de helyet kapott a reklám és a humor is.

Az internet és a közösségi média korában is érdeklődéssel tekinthetünk e hajdan roppant népszerű kommunikációs eszközre. Eredeti funkciója mára megfogyatkozott, hiszen gyakrabban szerzünk be hűtőmágnest vagy küldünk telefonnal készült fotókat a nyaralásról. A képeslapok dokumentumértéke azonban erősödött – magyarázza a történész, nyugalmazott egyetemi tanár.
Miért válhatott felkapottá a képeslap a XIX. század utolsó harmadától? A kutató szerint ennek egyik oka, hogy a rövid üdvözlet így a leggyorsabban és legolcsóbban ért célba. Angliában akár 2-3 óra múlva kézbesítették, de hazánkban is egy nap alatt kivitték. Akadt, aki Sátoraljaújhelyen azért ragadott tollat, hogy másnap várják őt Debrecenben a vonatnál.

Fotó: EGYKOR
Már 1869-től, amikor az osztrák–magyar posta bevezette az egyszerű levelezőlapokat, a postai levél tarifájának feléért adhatták fel azokat. Igen praktikus volt, hogy a kézzel írt sorok mellett a nyomdai eljárással sokszorosított kép maga is üzenetet hordozott.
Az 1870-es porosz–francia háború idején mindkét harcoló fél katonái szerettek volna írni a szeretteiknek, s akadtak, akik a saját rajzaikkal díszítették a levelezőlapokat. Így pattant ki az ötlet, August Schwartz porosz könyvkereskedő háborús jeleneteket nyomtatott e lapokra. Példáját követték a franciák, majd a német, angol, osztrák kiadók is, így a képeslap hamar elterjedt a kontinensen.