Ülök a fotelben, és próbálom elfelejteni a városban tett utazásomat. Autóval meg sem kísérlem a bejutást, nem lévén nagy kedvem a kerékpársávok szorításában araszolni a fullasztó hőségben. Nos, aki azt feltételezné, hogy bezzeg a tömegközlekedőknek mennyire jó, az inkább kövesse Karigeri utasítását: szálljon ki, és gyalogoljon. Amennyiben sikerül elkerülnie a napszúrást, jobban jár a forgalomba visszavezetett, lestrapált Ikarusokon utazóknál. Emlékeznek a legendás 405-ösökre? Azokra a picikre. Amiket Tarlós István főpolgármestersége alatt Karsanokra és magyar Modulókra (ez utóbbi elektromos) cseréltek. Most újra előkerültek. Igaz, alig 25 évesek. Akkoriban persze fel sem merült, hogy légkondi legyen a buszon. Nincs is. Marad tehát a lábbusz.
Higgyék el, páratlan élményanyaggal gazdagodnak. Igazi időutazást tehetnek a múltba. Több helyütt nem a kutyagumit, egyenesen az emberi ürüléket kell kerülgetni. Rémlik még a sivalkodás, amikor Tarlós István idején mind a fővárosi, mind a kerületi fenntartású közterületeken megtiltották az életvitelszerű tartózkodást? Több helyütt, szó szerint, szedték sátorfájukat a fedél nélküliek.
Karigerivel meg a liberálmarxista visszarendeződéssel ismét Demszky Budapestjén érezhetjük magunkat. Kár, hogy az idő kerekét életünkben nem, kizárólag a rájuk bízott városban sikerült az alkalmatlan főpolgármesteri és polgármesteri kabinetek politikusainak visszaforgatniuk. Aki Demszky alatt gyermek volt vagy még nem élt, most megtapasztalhatja a tutit, amikor is mintegy két évtizedig nem kizárólag Magyarország, de a hajléktalanság fővárosa lehetett Budapest. És lehet ismét! Tudom, mindenkinek megvannak a saját benyomásai, én most a bevezetőben említett utazáson gyűjtöttekből kerítek színes, szagos csokrot.
Az egykori Skála piac és a dübörgő forgalmú Október 23-a utca közti zöldfelület teszi elviselhetővé a cekkereikkel cipekedők vagy éppen a buszra várók ott töltött perceit. Ráadásul a piac, ami most vásárcsarnok, a találkozások, beszélgetések színtere. Cekkerek a lábhoz, elő a közös emlékekkel. Ám a hűs zöld kiváló alvásra is. Főleg, ha a kannás bor megüti az embert a rekkenő nyárban. Mi több, kényelmesen elvégezhetjük a dolgunkat, akár az arra tévedő ebek. Az különösen bájos, amint a tiltó tábla – miszerint: a közterületen életvitelszerűen tilos tartózkodni – tövében húzza valaki a lóbőrt. Mondanom sem kell, már senki sem cseveg ismerősével a lábánál várakozó cekkerrel. Főleg, mivel a szesztől agresszív embertársaink mostanság nem kérik, egyenesen követelik tőlünk a pénzt. Köszönjük, továris katonaorvos László Imre!
