Míg a Fehérvári úti Vásárcsarnok környékét a szabad levegő elviselhetővé teszi, a Corvin negyed aluljárójában, noha néhány lépcsőfoknyi mélység az egész, mégis, mintha a pokol valamely felsőbb körébe szállnánk alá. Ugyan nem kénköves ménkű a szag, de szag van. Miért ne lenne, amikor mosdatlan emberek élik mindennapjaikat az egykorvolt telefonfülkékben, szemben a szendvicsárussal. Köszönjük, néhai liberálbolsevik, magyarán: független újságíró Pikó András. Nem csupán azért élnek ott, mert hát hol máshol? Mert éppenséggel hely a szállókon akad elég. Ellátással együtt. Hanem mert joguk van hozzá! Budapest a jogok városa. A főváros, ahol nincsenek kötelességek. Sem polgárainak, sem vezetőinek. A jogok, minél kisebb létszámú kisebbséget érintenek, annál kevésbé sérülhetnek. Annál harcosabban védi őket az új vezetés.
Magyarország nagyobbik felében a többséget megilletik mindenféle jogok – természetesen nem sértve az egyes, valódi kisebbségekét –, ám Budapesten ez nem így van. Ez a hangoskodók városa. A csendes többség pedig túlél. Talán retteg, mint én este a négyes-hatoson. Csak azt nem értem, ha nem a normális többség, akkor ki választotta meg ezeket?
(Borítókép: Budapesti hajléktalanok. Fotó: Havran Zoltán)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!