Gratulálok! Ez remek! És akkor most persze lehet megint jó nagyokat nyilatkozni, mint a hülye gyerek, akit lezavarnak a focipályáról és azt dünnyögi, hogy „nem is akartam játszani”, szóval lehet nyilatkozni, miszerint „nincs is olyan nagy szükségünk arra az orosz gázra”, meg „úgyis leállítottuk volna az importot hamarosan”, meg különben is „nem ér a nevem, káposzta a fejem”, a lényeg nem itt van, hanem ott, hogy az oroszok zárták el a csapokat. És az is lehet, hogy a lengyeleknek van termináljuk, amely képes fogadni a cseppfolyós gázt (nekünk nincs), a lengyeleknek van tengeri kikötőjük (nekünk az sincs), a lengyeleknek van csövük a csehek meg a norvégok fele is (nekünk az sincs), szóval lehet, hogy a lengyelek képesek lesznek viszonylag rövid időn belül kiváltani az orosz gázt, és mi nagyon örülünk is ennek, de hadd kérdezzük meg a kötelező tisztelettel:
miért tetszenek a máséval verni a csalánt? Miért nem fogják fel, hogy nekünk mindez nem áll rendelkezésünkre? És ha mindjárt az olcsó orosz LPG gáznál odalett a nagy pofa, akkor most nem lenne itt az ideje például bocsánatot kérni?
Költői kérdés volt, nem várok feleletet.
És teljesen mindegy is.
Mert a lényeg nem ez, a lényeg sohasem a pillanat, hanem az örökkévalóság.
A lényeg talán mégiscsak az a bizonyos lengyel–magyar barátság.
Amikor Jarosławban jártam, és körbesétáltam a Ryneket, ezt írtam:
Miután körüljárta a Ryneket, tovább ballag tétován az ősz. Régi, halott barátjával, Leon Czekhowski őrnaggyal van találkája. Czekhowski őrnagy az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik lengyel hőse volt, az erdélyi lengyel légió gyalogságának parancsnoka. 2001-ben állított emlékére kopjafát a krakkói magyar főkonzulátus. A krakkói konzulátus azóta bezárt – örök szégyenünkre!–, de Chekhowski őrnagy kopjafája áll még a jaroslawi lengyel–magyar barátság emlékművénél. Az emlékműre Stanislaw Worcell gyönyörű sorait írták:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!