Az utóbbi idők legizgalmasabb politikai innovációja a gazda és traktor nélküli gazda- és traktoros tüntetés. És ezzel lényegében a baloldal eljutott a gödör aljáig, hiszen amit augusztus 20-án és azóta is művelt-művel Szabó Bálint okleveles eltűnőbajnok és futóbolond, az leginkább egy Rejtő Jenő-könyv nyitójelenetére hasonlít.
Csak viccesebb.
A jelenleg Szegeden dolgozó és időnként kámforrá való képviselő az elmúlt héten indított egy komolyabbnak nevezhető médiakampányt; a haladó sajtónak és a maroknyi reménykedő ellenzéki kemény magnak ígért mindent, fűt, fát, paripát, de elsősorban 1800 traktort. Azt mondta, soha nem látott gazdatüntetést fog szervezni, Budapestet ellepik majd a mezőgazdasági gépek, a kormány pedig meg fog bukni. Lett is odaát az Orbán-gyűlölő nyilvánosságban akkora csodavárás, hogy csak.
Ebben egyébként nagyon jók, valódi munka helyett általában ülnek, szomorkodnak, gyűlölködnek, reménykednek és csodát várnak, valamint újabb és újabb messiásokat kezdenek követni. A csoda persze nem jön, a messiásokról meg kiderül, hogy futóbolondok. Augusztus 20-án viszont az ígért munkagépekből és gazdákból nem lett semmi, Szabó viszont a rögeszmés őrültekre jellemző magabiztossággal, szépen vasalt fehér ingben és selyem nyakkendőben nyilatkozott lényegében mindennek és mindenkinek, és arról beszélt, hogy nincs baj, ugyan a traktorok nem indultak el, de ettől függetlenül a tüntetés egy valóságos sikertörténet, hiszen legalább kint vannak a jó levegőn. Vagy valami ilyesmi.
