Nem sok jót lehet elmondani a progresszívnak nevezett, hol liberálisként, hol marxistaként, újabban woke-hívőként felbukkanó társadalommérnökökről, de legalább néha kifejezetten viccesek. Az például, ahogy a bulldog kitartásával és az öszvér csökönyösségével próbálják 13 éve elhitetni az emberekkel, hogy Magyarországon tombol az „orbáni diktatúra”, igazi csemege az abszurd humor kedvelőinek, ínyenceknek feltálalt svédasztal. Erről a tálcáról mazsoláztam most egy királyi falatot, nem meglepő módon a 444.hu nevű portálról.
A Soros-blog ugyanis médiapartnere a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által 2019-ben létrehozott „Szabad-díj” elnevezésű hecckampánynak, ami arról szól, hogy itthon már mindenkinek rettegnie kell, aki kimondja az igazságot és kiáll a jogaiért. Éppen csak a nagy fekete autó rémképe hiányzik, amivel elviszik a bátor „szabadságharcosokat.”
Most idézem a Soros-blog cikkének in medias res kezdését, amely felér egy agyzsugorító műtéttel.
Tehát a TASZ és a 444.hu szerint Magyarország olyan hely, „ahol az emberi oktatási viszonyokért tüntető tanárokat leszélsőségesezik, és a felszólaló diákot kiutálja az iskolája, a diáktüntetés résztvevőit könnygázzal fújják le a karmelitánál, és komoly feltűnést kelt, hogy a fideszes médiaszemélyiség nyilvánosan kritizálni meri a fideszes oligarchák gazdagodását, egyre nagyobb kockázatot vállal, aki kiáll a véleményéért, a saját vagy a közössége jogaiért, szabadságáért.”
Ezt így egy szuszra képesek voltak leírni haladóék, aki rögtön előállnak a megoldással, mondván, hogy ezt a folyamatot próbálja ellensúlyozni a TASZ egyebek mellett azzal, hogy 2019 óta minden évben megkeresi és a Szabad-díjat adja azoknak a „hétköznapi hősöknek – embereknek és közösségeknek –, akik a saját környezetükben a legtöbbet tették és teszik azért, hogy Magyarország igazságosabb és élhetőbb hely legyen.”
Nincs sok értelme a hazugságokkal, csúsztatásokkal és a mindent alulmúló ostobaságokkal foglalkozni, amiket összehordott a Soros-dollárokkal is kitömött „civil” szervezet és a velük elvtársi légkörben együttműködő sajtótermék. Annyit azért a rend kedvéért mégis megemlítenék: eléggé bicskanyitogató, ami egyébként az ellenzéki sajtó más jeles tagjai is műveltek a pár száz fős „diáktüntetések” idején, amikor ártatlan tiltakozóknak állították be a rendőrökre konkrét fizikai erővel, olykor eszközökkel is rátámadó tüntetőket, akiket végül könnygázzal fékeztek meg a hatóság emberei. Az üvegekkel dobálózó vagy a kordondarabbal rendőrökre támadó diák nem a szólásszabadságát gyakorló állampolgár, hanem garázdaságot elkövető személy.
