Az ő dolga, hogyan éri el, amit elér.

Az ő dolga, és kizárólag az ő dolga, mit és hogyan csinál.

Ha csülök pékné módra a nagy titka, és így éri el azt, amit elér, akkor csülök pékné módra. Ha soha többé nem ugrik medencébe, kizárólag zen buddhista módra meditál, és így lesz aktuálisan ezüstérmes az olimpián, akkor így. Ha többet edz, többet úszik, mint eddig valaha, csak mindezt a világtól elvonulva, a nyilvánosság teljes kizárásával teszi, akkor úgy teszi.

Ugyanis ő a bajnok. Ezüstérmesen is ő a bajnok.

S ha van valami, amit végképp csak ő dönthet el, s amihez senkinek semmi köze, akkor az az, hogy mikor és kivel áll szóba, mikor és miről hajlandó beszélni a médiának.

Ha ő hallgat, mert hallgatni akar, ha ő elvonul és kivonul a nyilvánosságtól és nyilvánosságból, akkor mindenkinek kuss.

Kifejezetten örültem, amikor láttam, hogy nem áll szóba a sajtóval, hogy egyszerűen nem megy be a sajtózónába. Miért is ment volna?

Azok közé, akik az elmúlt időszakban meg- és elítélték, meghurcolták, távollétében is felkérdezték, sőt kérdőre vonták, kioktatták – a kígyóvállú senkik próbálták elmagyarázni neki, mit és hogyan kellene, illene tennie, hogyan kellene viselkednie, főleg a médiával, a tornából felmentettek magyarázták saját penetráns közegükben, mi lenne a megfelelő hozzáállás Milák Kristóf részéről.

Hódolat neki, amiért ezt is képes volt figyelmen kívül hagyni.

Hódolat neki a fontos példamutatásért.

Hódolat neki az újabb olimpiai csodáért.

Mindent köszönök, Milák Kristóf.

A nemzet normális többsége ott áll mögötted, miképpen a magyarok Istene is.

A csönded, a hallgatásod, a kivonulásod most nagyon fontos példamutatás.

Minden más pedig rád van bízva. Hajrá!