A gyurcsányi arcátlanság története

Az ifjú, lánglelkű demokrata Csúcs Zsombor példátlan pályafutása a DK környékén.

Forrás: Facebook

„Mi a DK-ban sokan és sokfélék vagyunk. Különböző helyekről érkezünk. Ez egy olyan közösség, ahol mindenkinek van egy személyes, saját története” – kezdte bejegyzését Gyurcsány Ferenc minap a közösségi oldalán. Mielőtt rátérnénk a konkrét történetre, ez a felütés önmagában is riposztért kiált. Ő most éppen melyik történetére gondolhatott? Az alkoholista, trógerkedő papáéra? Valamelyik ingatlanbizniszére? Mondjuk a Szalay utcaira? Vagy a nosztalgikus egykori kormányüdülőre Őszödön? Tudom már! Arra a bizonyos október 23-i napra gondolt, ami kísérti azóta is, bármennyire is próbálják a vazallusai és ő maga is tisztára mosni, újabb penetráns hazugságokkal ártatlan újmúltat kreálni a baloldal vezérének.

Csúcs Zsombor Fotó: Facebook

Miután végiggondolta saját személyes történetét, hamisítatlan, perverz gyurcsányi gátlástalansággal egy olyan, 28 éves fiatalember, Csúcs Zsombor sztoriját hozta fel példaként, akinek a közelmúltban ítélt meg kártérítést az Emberi Jogok Európai Bírósága, mert állítólag rendőri túlkapás áldozata lett öt évvel ezelőtt. Innen idézem a Magyar Helsinki Bizottság interpretációjában megjelent történetet röviden:

„Az akkor 23 éves, budapesti egyetemista még 2016 nyarán került szóváltásba rendőrökkel. Azt állították, hogy vezetés közben mobiltelefonozott, ezt azonban a fiatalember határozottan tagadta

már csak azért is, mert a család kocsijában kihangosítós bluetooth-kapcsolat állt rendelkezésre. A rendőrök mégis, szükségtelenül fenyegetően léptek fel vele szemben. A szóváltás elmérgesedett, a fiatalembert elkezdték fenyegetni, az édesapját hívta, és amikor az arca felé kapva akarták telefonját elvenni, akkor Csúcs befutott segítségért egy irodaházba, ahol apja cége is működött.

A rendőrök erősítést kértek,

akik mintegy két perc alatt kirángatták a recepció mögül, leteperték, a hátára térdepeltek, és kezeit hátrabilincselték. Folyamatosan szidalmazták. Ezek után előállították a X. kerületi rendőrkapitányságra, majd elengedték. A frissen felvett látlelet szerint nyolc napon belül gyógyuló sérülések, sebek, zúzódások keletkeztek rajta a fején, a bal combján, térdén, a farkcsonti területen, a mellkasán és – a bilincselés miatt – a két csuklóján.”

Arról nem tesznek említést, hogy miért mérgesedett el a szóváltás Csúcs és a rendőrök között, és pontosan milyen verbális eszközökkel élt a fiatalember,

ami annyira felbőszíthette a rendőröket, hogy fenyegetni kezdték. De azt sem tudjuk, hogy ez a fenyegetés pontosan miben nyilvánult meg. Az semmiképpen sem normális, jogkövető állampolgári magatartás, hogy egy vélelmezett szabálysértés miatt igazoltatott ember hirtelen elfut, bemenekül egy irodaházba, és elbújik a recepciós pult mögött.

Mindenesetre a bűnözők jogaiért harcosan kiálló, a börtönbizniszben jeleskedő, a magyar államot a rossz fogva tartási körülményekre hivatkozva kártérítési perekkel megrövidítő Magyar Helsinki Bizottság ezúttal is színre lépett, és jogi támogatást nyújtott a fiatalembernek, aki feljelentette a rendőröket. Majd amikor

a magyar hatóságok nem találták bizonyítottnak a rendőrök ellen felhozott vádakat,

meg sem álltak Strasbourgig, a már említett emberi jogi bíróságig, amely végül Csúcs Zsombornak adott igazat.

A nemrég született ítélet kitér arra, hogy a magyar állam megbízásából eljáró kormánynak nem sikerült bizonyítani, hogy feltétlenül szükséges volt erőszakot alkalmazni „a magányos, megrettent, az irodaházban lévő fiatalember ellen”. Az erkölcsi győzelem mellé még ötezer euró is üti a markát a ma már talán nem is annyira félénk Csúcs Zsombornak.

Miért gondolom, hogy az öt éve recepciósok mögött bujkáló egykori egyetemista már nem fél?

Éppen ez a gyurcsányi újmúltépítés legújabb epizódjának a slusszpoénja és értelme.

Csúcs Zsombor ugyanis időközben a DK ifjúsági szervezetének, a Demokratikus Lendületnek lett az elnöke. Márpedig a demokrata onnan ismerszik meg, hogy nem fél. Vajon amikor beszélgetnek a DK ifjúságpolitikájáról vagy a sokat emlegetett emberi jogokról – amelyek ürügyén éppen most kapott jóvátételt Gyurcsány ifjú alvezére –, akkor milyen gondolatok járhatnak Zsombor fejében?

Nem tolulnak fel benne kérdések? Például olyanok, hogy azon a bizonyos októberi napon, 2006-ban a főnöke által kivezényelt rohamrendőrök esetleg nem lőttek-e túl a célon, amikor ártatlan embereket, nőket és öregeket is véresre vertek? Azt a kérdést is feltehetné az ifjú, lánglelkű demokrata, hogy valóban indokolt és arányos fellépés volt-e fejmagasságban gumilövedékkel lőni közelről a tüntetőkre? Nekik nem a csuklójuk lett sebes a bilincstől, hanem a látásukat vesztették el örökre. És hiába menekültek volna egy irodaház recepciójára, Gyurcsány rendőrei akkor az éttermek, kocsmák közönségét is végigverték, nem volt menekvés.

Annyira nyilván nem lett bátor az ifjú gyurcsányista, hogy ilyen kérdéseket feltegyen a főnökének, de mindegy is, mert csak sunyi, álszent hazugságokat kapna válaszul.

Én is tudok egy történetet, ez amolyan záróepizód lesz jövő áprilisban, és a hollywoodi forgatókönyv érvényesül majd benne. Olyan, amiben a jó fiúk győznek, a megátalkodott gazfickóknak pedig befellegzik.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!