Mi a baj a keresztény értékrenddel?

A „rendszeresen bérmálkozó” Gyurcsány Ferencnek ismeretlen a bűnbánat.

Krómer István
2020. 12. 07. 15:00
GYURCSÁNY Ferenc
Gyurcsány Ferenc emberei politikai bosszút állnak az SZFE megújulásában részt vállaló személyeken Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI/Kovács Tamás
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Na srácok? Ki lesz a következő? Melyikőtök mer legközelebb a keresztény értékrendről papolni?” – Például én. Emlékeztetve Gyurcsány Ferencet, aki e kaján, kihívó felszólítással próbálja végre kiélni bő évtizede forrongó bosszúvágyát: ha „rendszeres bérmálkozásait” megelőzően odafigyelt volna a bérmálási oktatást tartó papra, nem volna számára sem ismeretlen a bűnbánat, az elégtétel és a bűnbocsánat fogalma. A keresztény értékrend sarkalatos eleme ugyanis, hogy valamennyien esendő, bűnös emberek vagyunk, rászorulunk Isten irgalmára, aki azt nem is tagadja meg attól, aki töredelmesen bevallja botlásait, igyekszik annak következményeit a lehetőség határain belül jóvá tenni, és alázatosan feloldozásért folyamodik. A keresztények naponta imádkozzák, hogy az Úr bocsássa meg a vétkeiket, mégpedig úgy, amiképpen ők is megbocsátanak az ellenük vétkezőknek. És ezt komolyan is gondolják.

Jézus Krisztus sarkalatos parancsa: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Szájer József lelkiismeretét sincs módunkban vizsgálni, ám az első látásra is nyilvánvaló, hogy botlását követően megbánta, amit tett, bocsánatot kért mindazoktól, akiknek tette kárt okozott, s jóvátétel gyanánt azonmód ott is hagyta politikusi karrierjét, még pártját is, ezzel próbálva mérsékelni a hazájának és politikai közösségének okozott erkölcsi kárt.

Nem feladatunk Gyurcsány Ferenc lelkiismeretét sem vizsgálgatni (csak reméljük, csöndesebb pillanataiban benne is fel-felmerül ennek szükségessége), de az szintén első látásra is úgy tűnik, hogy az ő politikai botlásait és vétkeit nem nagyon követték hasonló bűnbánó, engesztelő gesztusok. Ellenkezőleg, mintha inkább dacosan kérkedett volna azokkal az ugyancsak vitatható cselekedeteivel, amelyek végső soron romlásba döntötték a pártját, az országnak pedig százmilliárdokban kifejezhető veszteségeket okoztak, nem beszélve a társadalmi bizalom megingásából fakadó erkölcsi károkról.

A bérmálási oktatásokon bizonyára szó esett Jézus és a házasságtörő asszony történetéről, s ezzel kapcsolatban a Mester szállóigévé vált szavairól is: „Az vesse rá az első követ, aki maga bűn nélkül van!” – s amelynek hatására a bősz erkölcscsősz farizeusok szép sorban eloldalogtak. A vérszagra gyűlő ellenzéki propagandistáktól nem volna életszerű elvárni, hogy e tanítás jegyében önmérsékletet gyakoroljanak; megtehetik viszont mindazok, akiket a mostani botrány megsebzett meggyőződésükben, igazságérzetükben.

A botrányok, még ha okozójuk mindent el is követ a jóvátételért, lelki sérüléseket okoznak, másrészt okulni is lehet belőlük. Egyéni és kollektív magába szálláshoz is vezethetnek, amelyekből egyéni és kollektív megtisztulás származhat.

És akkor kicsorbulnak az ellenséges, gyilkos szófegyverek, akkor emelt fővel, igazunk és törékenységünk együttes tudatában adhatunk méltó választ a gyurcsányi kérkedésre, hogy „Ki mer közületek ma újra buzizni, és hova fogjátok még felírni, hogy az anya nő, az apa férfi?” Senki nem fog buzizni, mint ahogy eddig sem tettük, csupán arról teszünk tanúságot, hogy Isten és a természet törvényei szerint az anya valóban nő, az apa férfi. És ezzel nem támadunk senkit, csak az élet továbbadását, a nemzet, az emberiség jövőjét védelmezzük átgondolatlan, esetleg nagyon is átgondoltan ártani akaró hazug ideológiákkal szemben.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.