A kádári Magyarország a Ceausescu-rendszerhez képest jóval magasabb szabadságot biztosított a polgárainak, legyen szó mozgás-, vallás- vagy szólásszabadságról. Számunkra elképzelhetetlen volt a nyolcvanas években, hogy zsebünkben legyen az útlevél, amivel a kommunista blokk országaiban lényegében szabadon közlekedhessünk. A megfigyeltek és gyermekeik a fő szabály szerint egyáltalán nem kaptak útlevelet, a mintapolgárok is csak többévente egyszer utazhattak, többnyire a táboron belüli országokba. Jómagam a rendszerváltásig csak álmodoztam arról, hogy valaha megláthatom nemzetem fővárosát. A kommunizmus pedig 1987/88-ig megdönthetetlennek tűnt, a nyolcvanas évek első felében meg voltunk győződve arról, hogy abban a rendszerben öregszünk meg.
Akkortájt felbecsülhetetlen értéke volt minden egyes magyar rockhanglemeznek, legyen az nagy vagy kicsi. Különös szerencsével sikerült csak megszereznem a P. Mobil mindhárom kislemezét, melyek az együttes első nagylemeze, a Mobilizmo előtt jelentek meg. A Miskolc című dalt a Szabad Európa Rádió sipítós-sivítós, szándékosan zavart adásából vettem fel, még mielőtt a zöld borítós korong birtokába jutottam volna. A koncerten felvett dal felkonferálása most is fülembe cseng, Schuster Lóránt nyilván a közönség hergelése céljából kérdezte, hogy vajon Székesfehérvárról vagy netán Szombathelyről szól-e a dal, amire ugye rituális, kollektív „nem” volt a válasz. Azóta is, ha e két városba visz az út, Miskolc, illetve a Miskolcról szóló P. Mobil-dal jut eszembe.
Nem volt ez másképp a minap sem, midőn az őrvidéki gasztrotúrát Szombathelyen indítottuk. Vendéglátóim javaslata, miszerint a Daniel’s Kitchent látogassuk meg elsőként, mint a város legjobbját, megegyezett világhálós kutakodásaim következtetésével.
Daniel elegáns, meghitt, parányi éttermet visz, ügyes belsőépítészeti megoldásokkal. A napi ajánlat krétával fekete táblára írva, a vendégteret a konyhától elválasztó üvegfalon keresztül figyelemmel kísérhetjük a szakácsok minden mozdulatát – nem veszik rossz néven, mosolyogva fogadják a kíváncsiskodást. A négyszemélyes asztalon két-két fehér abrosz, vázában szárazvirág-kompozíció. Nyáron igényes teraszt működtetnek.
A választékot a japán konyha uralja, de kínálnak néhány klasszikus nemzetközi fogást is, így többek között tatárbifszteket, miso-levest tengeri fűvel, tofuval, húslevest gazdagon, lazacsteaket pak choijal, beluga lencsével, csilis rákos rizottót, argentin fekete angus rib eye steaket és sokféle szusivariációt.
Az itallap rendkívül igényes kiállítású, rengeteg háttér-információt ad a borokról, töményitalokról és koktélokról egyaránt. Önmagában szórakoztató olvasmány, a klasszikus koktéloknak a keletkezéstörténetével is megismerkedhetünk. A közel negyvenféle bort értő kézzel válogatták össze magyar és import tételekből. A választék kétharmadát pohárra is kimérik. A tömény italok zöme prémium tétel. Mindezek után meglepő, hogy a sörök ultrakommerszek.
Az árak értékarányosak. Előételek 2490 és 3490, levesek 890 és 1490, makitekercsek 1550 és 2850, hatdarabos nigirik 1950 is 3100, a főételek 2990 és 5490, a desszertek 1350 és 1490 forint között kaphatóak.
A kiszolgálás kifogástalan, udvarias, gyors, segítőkész, szívélyes.
Kétféle fogadófalatot kapunk, tökmagolajos túrókrémet és mangalicatepertő-krémet helyben sült, jól sikerült kenyérrel. Kiváló kezdés. A „kacsamáj, füstölt kápia, tojássárgája” elnevezésű előétel tálalása izgalmas, látványos. A kápia krém formában került a tányérra, a tojássárgája reszelve. A központi elem csalódást kelt, a zsír/máj arány nem igazán megfelelő, a máj textúrája sem meggyőző, túl magas hőfokon történt a hőkezelés. A kiegészítő elemek – különféle hajtások, cékla, bébirépa – kifejezetten finomak. Amennyiben a tojásforma és -szín imitálása volt a cél a sok zsírral, akkor is át kellene gondolni a kompozíciót. A gyoza jó ízű, jó tartású, bár ha ki lehetett volna választani a töltelék alapanyagát, nem a csirkére szavazok. A „karamella, málna, tejszín” elnevezésű desszert komplex, látványos és finom.
Összességében e három fogás a séfüdvözlettel együtt igencsak felkeltette az érdeklődésünket, szívesen kóstolnánk végig következő alkalommal, amikor nem kell evőkapacitást tartalékolni a következő helyre, akár további 5-6 fogást is. Aki Szombathelyen kulináris kalandot keres, itt jó helyen jár.
Elérhetőségek:
Daniel’s Kitchen
Szombathely, Hefele Menyhért utca 2.
Telefonszám: +36 94 952 929
Honlap: https://danielskitchen.hu
E-mail-cím: [email protected]
