Néha a mégoly alapos szervezés dacára az élet írja a forgatókönyvet, de az is megesik, hogy ami első pillantásra bosszantó programváltozás, abból végül kiváló „műsor-kiegészítés” lesz. Délvidékre tartva útitársam, akivel Ásotthalmon volt találkám pont akkor hívott fel, amikor elértem a település helységnévtábláját, azzal, hogy otthon hagyta a papírjait, így találkánk csak két-két és fél órával később esedékes.
Hogy lehet e kistelepülésen értelmesen eltölteni a nyakamba szakadt időt? – ez volt a fő kérdés. Koncentrikus körökben néztem vendéglátóhelyek után, s találtam is kettőt, melyeket ráadásul fel is lehetett fűzni egy „láncra”.
Előbb a Tambura nevű egységet látogattam meg, majd a Homoki Asztalt, ami azóta szerepelt a célpontlistámon, mióta a Bűvös szakács blogon jelent meg a helyről egy nem mindennapi méltatás. A Szeged környéki tanyavilággal korábban is volt már alkalmam megismerkedni, több ízben megfordultam Somodi Sándor ásotthalmi pincéjében, de arra is volt példa, hogy még GPS előtti időkben Domaszékről indulva poros földutakon kavarogtam negyven percet, míg sikerült egy aszfaltozott útra kilyukadni.
