Trianonban Románia egy kulcsrakész országot kapott, mely, ha nem is volt egységes, hisz más volt a történelme Erdélynek, más a Bánságnak, és más a Partiumnak, de vitathatatlanul fejlettebb volt, mint a Kárpátokon túli, valóban román területek. Ezzel együtt a regáti elit, azon belül főként a délromán, eluralta a megnagyobbodott ország irányítását, elsőrendű célnak kitűzve az etnikailag homogén nagyromán állam megteremtését.
Az elmúlt száz évben lett légyen királyi áldemokrácia vagy diktatúra, puha vagy sztálini kommunizmus, netán „eredeti román demokrácia” (miként Ion Iliescu volt elnök nevezte Románia 1989 utáni alkotmányjogi berendezkedését), ami folytonosságot, zsinórmértéket adott a politikának, az a masszív kisebbség- s azon belül magyarellenesség volt. Nicolae Ceausescu uralma alatt az erdélyi nagyvárosok mellé felhúztak további két-három várost, tömbházakból, ahová óromániaiakat telepítettek, a németeket eladták Németországnak, a zsidókat Izraelnek. Az egykoron virágzó szász kultúrát ma már alig ápolja valaki, a legutóbbi népszámláláson mindössze 36.000 romániai lakos vallotta magát németnek, s ezeknek is csak egy töredéke a szászság.