A Borbíróságba anno borozni jártunk, persze rendeltünk időnként ételeket is, de ezek a tisztes átlagot nem haladták meg. Mára a hely konyhája fővárosi szinten kiemelkedő, méltatlan is, hogy kevés szó esik róla szakmai berkekben. Közvetlenül a 2011-es megújulás után több szakmai fórum méltatta a helyet, a Gault Millau kalauzba is bekerültek, 2015-ben érve el a legmagasabb pontszámot, a kiemelkedő helyeknek járó 11 pontot. De azóta nem sok hír érkezik róluk. A minap egy hirtelen ötlettől vezérelve ültem be ide, mivel a következő célpontom nyitása még odébb volt. A döntést ihletett pillanatban hozhattam, mert az utóbbi hónapok egyik legjobb élményével gazdagított.
A beltér továbbra is nyerstéglás, hangulatos, igényes, feszengésmentes elegancia jellemzi. Az étlapon sajnos már nem szerepelnek a remek poénoknak is beillő jogi szaknyelvi kifejezések, a borlap sem mintáz már bírósági iratmappát.
Nézzük a honlapon olvasható ars poetica-t: „Közel százféle magyar borral, folyamatosan megújuló kínálattal, friss, a szomszédos Vásárcsarnokból származó alapanyagokból készülő táblás ajánlattal várjuk vendégeinket, akik egy klasszikus magyar bisztróba vágynak.” És valóban.
Az étlap rövid, igényes, jól átgondolt, lényegében minden fogás kóstolásra csábít a balzsamos fügével és házi kaláccsal kínált roston sült libamájtól a humusszal, szőlővel és dióval társított sült karfiolon át a friss lecsóval és pirított burgonyával körített vákuum alatt készült malaccsászárig.
Jómagam már egy éttermi élménnyel magam mögött s másikkal magam előtt kénytelen voltam kevéssé laktató fogásokat kérni, de nem jártam velük rosszul, sőt. Séfüdvözletként apró tégelyben kacsapástétom érkezett, fekete majonézzel, kapros kukorica- és sült baconmorzsával megszórva. Remek kezdés. A kapros juhtúrógombócokkal kínált uborkaleves a műfaj egyik csúcsa volt, az uborka nem tipikus levesalapanyag mifelénk, Kárpáalján az ukrán-orosz konyha révén többfelé kínálnak „okroskát”, a Kistücsök vendéglő divatba hozta a kovászos uborkakrémlevest, uborkára alapoznak egyesek gazpacho-átiratot, de ez a fajta hideg, ügyesen fűszerezett, többféle terméket integráló uborkaleves úttörőnek mondható. Megvalósítása is kitűnő. Következő fogásom megjelenésre, ízre és állagra egyaránt kiváló lazacpástétom volt, amit üdén savanykás uborkavízzel öntöttel körbe. Nem okozott csalódást a félújhullámos bloggercukrászdák desszertjeire emlékeztető trópusi gyümölcstorta sem. Záróakkord egy ajándék amarettos puszedli-macaron volt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!