Meghitt olasz családi vendéglő Brassó szívében: Dei Frati

Ha Erdély legszebb városába, Brassóba vezet az utunk, a Dei Frati jó választás egy hangulatos ebédre vagy vacsorára.

A családi vendéglők jellemzően barátságosak, meghittek, szerethetők. Ami nem véletlen. Ha egy éttermet lélekkel vezetnek, akkor az nemcsak az ételeken érződik, hanem az atmoszférán, s nem utolsósorban a kiszolgáláson is. A kilencvenes évek első felében figyeltem erre fel Óbuda egyik legkedvezőbb árfekvésű éttermében, a Giglerben, mely soha nem törekedett többnek látszani annál, mint ami: házias konyhájú barátságos oázis a Föld utcában, ahova a kispénzű egyetemisták is úgy mehettek el, hogy nem maradt ott egyhavi ösztöndíjuk harmada. S midőn kettőnknek csak arra tellett, hogy egy babgulyást együnk s egy palacsintát némi bor mellett, akkor ugyanolyan szívélyesen szolgáltak ki, mint amikor teljes ételsort kértünk. 

Hasonló élményünk volt ugyanebben az időben az ínyenc konyha irányában kacsingató, néhány éves működés után sajnos megszűnt Palettában is, ahol a tulajdonos testvére szolgált fel s a példák még hosszan sorolhatók. Az európai kultúrkörben a társadalom alapegysége a család, bármit is mondjanak absztrakt, társadalommérnöki elméletek az individuum primátusáról, s egy családi vállalkozás jellemzően nemcsak a profitról szól.

Ilyen emberközeli, rendkívül hangulatos családi étterem Brassó szívében, a Főtér árnyékában, egy aprócska, valamilyen rejtélyes okból térnek nevezett, középkori levegőjű utcácskában működő Dei Frati.

Az alacsony belmagasságú kis termek falai évszázadokra tekintenek vissza. Az étlap A5-ös formátumú, kisdiákok által használt vonalas füzet. Szürke-fehér kockás abrosz, bors- és sódaráló, az álmennyezet látni engedi a régi, nyers gerendázatot. A falfestés az olasz tészták formájáról tájékoztat. A falmélyedésben olasz konyhai alapanyagok dekorációs tárgyakként szépen megvilágítva. A macskaköves utcácskában teraszt is működtetnek a fal mellett.

Házias, autentikus olasz konyhát visznek, az étlapon Itália közismert és népszerű fogásai sorjáznak: bruschetta, caprese, burrata, carpaccio, saláták, pasta-k, rizottók, sült húsok és halak. A pasta-kat jellemzően helyben gyúrják. A borlap több mint félszáz olasz és román bort sorol fel, ezek ötödét kimérik decire. A nagyipariak mellett tartanak egy helyi kézműves sört is.

Az árak értékarányosak. 

A Dei Fratit már fél évtizeddel ezelőtt biztos tippként emlegették, mielőtt megjelent volna  a román fennhatóság alatt álló területek gasztronómiájával foglalkozó nemzetközi rangú Gault Millau kalauz.  El is zarándokoltunk ide 2017 őszén, lássuk, mit tud a jó hírű eldugott, aprócska kisvendéglő. Megrendeltük a napi levest, a „Zuppa dei Giorno”-t, közelebbről szarvasgombás gombakrémlevest. Visszafogott volt benne szarvasgombaíz, ami egyébként jó jel, innen tudhatjuk, hogy valami dimetilszulfidos olajat vagy készterméket használtak-e hozzá vagy valódi szervasgombát. A lé selymes, finom volt. Pirított kenyérkockákat adnak hozzá. Kértünk még gorgonzolás házi raviolit dióval és paradicsommártással. A ravioli tésztája kissé ellenállónak bizonyult, lehetett volna vékonyabb, a paradicsomos öntet korrekt, katarzismentes, a töltelék finom. A desszertekről nem írnék, ezek nem győztek meg egyáltalán. Időközben megjelent az említett kalauz, melynek mindkét kiadásába bekerült az étterem, a honlapon ez idő tájt előkelő 12 ponttal szerepelnek. Ez mindenképp indokolttá tette, hogy alkalomadtán látogassunk el hozzájuk újra, ami az idei brassói magyar napok alkalmával meg is történt.

A beltér mit sem változott, aminek egyébként örvendtünk, nem kell azt átszabni, ami jó úgy, ahogy van. Az állandó felújítási mánia korbetegség. Szétvernek kocsmákat, éttermeket, hogy rengeteg pénzből csináljanak valamit, ami sokszor nyomába sem ér a korábbinak. 

A kiszolgálás továbbra is kedves, szívélyes, udvarias.

Ezúttal Fritto Mistot kértünk, mely kiemelkedőnek bizonyult, hasonlóan meggyőzőt talán nem is ettem még, pedig ez a kedvenc olasz ételeim egyike, amit elég gyakran rendelek. A frissen megsütött tengeri herkentyűket papírtölcsérben szolgálták fel kifogástalan ropogósra sült répa- és cukkiniszalagokkal. Mellé átlagos, élvezhető ezerszigetszerű mártást adtak. Ízletes volt a vargányás sertésszűz is, bár a hús lehetett volna egy fokkal szaftosabb is. A rozmaringos kemencés burgonya jól sikerült. A profiterol vaníliamártása megelégedésünkre szolgált, a csokimártás nem teljesen, de így is sokkal jobb volt ez az édesség, mint korábbi desszertjeink, az összélmény pedig nagyságrenddel meggyőzőbb.

Ha Erdély legszebb városába, Brassóba vezet az utunk, a Dei Frati jó választás egy hangulatos ebédre vagy vacsorára.  

Elérhetőségek

Dei Frati

Brassó, Rózsapiac (jelenlegi nevén George Enescu) tér 16.

Telefonszám: + 40 724 216 028

Honlap: https://www.facebook.com/Deifrati/

E-mail-cím: [email protected]