Azóta megfordultam minden borvidéken, a markáns, dűlő-üzenetű fehérborok bűvöleténél semmi nem hat rám intenzívebben az italok világában, de azt fenntartom, hogy minden szempontot egybevéve nincs Villánynál vonzóbb magyar borturista célpont. Lehet, hogy a balatoni táj mindent visz, lehet, hogy Tokajban készülnek azok a borok, melyek ismét világhírűvé teszik a magyar borászatot, lehet, hogy az egri borok sokszínűbbek, de az összélmény tekintetében Villánynak nincsen párja.
Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a borok mellett itt a gasztronómiai felhozatal is kiemelkedő. A Gere Mandula, a Sauska 48 és a Bock Óbor étterem az országos élvonalba tartoznak megnyitásuk óta, de van itt több korrekt, kevésbé ismert egység is. A villányi pincesoron végigsétálva az év bármelyik napjának délutánján találunk nyitott pincéket, legyen az egy novemberi hétfő vagy júliusi vasárnap. Egyébként a hétfőnél rosszabb nap nincs a gasztro- és bortúrára, nemcsak itt, de egész Magyarországon.
Személyes kedvencem a villányi éttermek közül a Gere – Mandula, ahová nagyobb időközönként ugyan, de visszajárok.
Első ízben, nem sokkal nyitás után, 2008 vége felé jártunk itt egy zimankós téli napon apámmal, hazaindulás előtt ugyan, de nem gondolva az előttünk álló háromszáz kilométerre. A kandallóban pattogó tűz nemcsak tűzimádatunk miatt esett jól, de át is fáztunk séta közben. A belső tér alaphangulatát a pácolt fa adja: fából készült padlózat, egy egész falat kitevő faborítás, „benne” szekrény, borhűtő, kandalló, pácolt fából készültek az asztalok és a székek is. Az egész beltér otthonosságot, meghittséget sugall.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!