A borrajongók között nem ritkán hallani azt a tapasztalati bölcsességet, hogy mindenki a tannindús, sűrűszövésű, tartalmas, mély színű száraz vörösbortól indul el és előbb-utóbb eljut a komplex, ásványos, dűlőszelektált fehérekig. Azok az állítások, melyek azzal kezdődnek, hogy „mindenki”, „senki”, „soha” többnyire könnyen cáfolhatók, azonban tendenciaszerű igazságot is tartalmaznak sokszor, mint ezesetben is. Az imént leírt ízlés- és preferencia-pályaív igen gyakori, magam is végigjártam a kétezres évek első évtizedében.
Úgy egyébként, hogy hajdani kedvenceimet a Carissimae-től a Kopárig most is szívesen kóstolom. Annál is inkább, hogy bevésődés-jellegű élmény volt az első minőségi bor megkóstolása 1997-ben, amit Gere Attila készített, s egy 1995-ös barrique-olt Cabernet Sauvignon volt. Nem véletlen, hogy bortúráink jelentős részének célpontja a kétezres évek elején Villány volt.